Lakhatatlan vidékek, melyeket mi tettünk tönkre, melyeket mi tettünk azzá, ahogyan most kinéznek. De minek kellene még bekövetkeznie annak érdekében, hogy végre vége legyen a pusztításnak? Hány rémisztő kutatási eredménynek kell még napvilágot látnia, amire mindannyian belátjuk: így ez nem mehet tovább, nem élhetünk ilyen körülmények között.

Cikkünkben azokra a helyekre kalauzoljuk el most önt, melyeket már annyira tönkretettünk a szén-dioxiddal, a túlzott vegyszerkibocsátással, a szemeteléssel, hogy azok lakhatatlanná váltak. És nem csak lakhatatlanná, de mérgezővé is. Együtt változtathatnánk a kialakult helyzeten. Mégsem tesszük. Minek kellene még történnie, hogy az ember megváltozzon, és mostantól az legyen természetes, hogy szemetelni nem szabad?

Nyugat-Afrikában, Ghánában járunk.

Annak is Agbogbloshie nevű városrészében. Talán a tévéből már te is hallottál erről a helyről. Óriás méretű elektronikai hulladéktelepével ez a terület az egyik legszennyezettebb vidék az egyébként is szennyezett földjéről és levegőjéről ismert Ghánának. A szemétlerakóhely éppen a fővárosban, Accrában található. Szörnyű látni a mindennapos pusztulást, a föld már-már szomorúan tekint az ég felé, de hiába: a szemét egyre csak gyűlik és gyűlik, sosem szűnik meg.

A levegő azonban véges. Az ember itt úgy érzi, hogy tiszta levegő sosem éri tüdejét. Mégsem szólnak arról a híradások, hogy az accrai lerakóhely mikor szűnik meg. Azért, hogy lásd Ghána nevéhez milyen mennyiségű hulladék kapcsolódik, néhány adatot közlünk számodra. Az ország több mint 200 ezer tonna hulladékot hoz be az országba. Ennek jelentős része Európából származik, maga a vidék közel 130 ezer tonna e-hulladékot termel évente.

Ami Ukrajnában, a csernobili atomerőműben történt

Egy világot rázott meg az 1986. április 26-án az, ami az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti atomerőműben történt. A négyes blokk óriási robajjal robbant fel és hiába telt el közel harminc év a katasztrófa óta, az óriási sugárzás mind a mai napig érezhető a területen. A helyzetet súlyosbítja, hogy a ’86-ban vasból és betonból épített szarkofágot habár az elmúlt években többször megerősítették, mégis attól lehet tartani, hogy a födém hirtelen bármikor beszakadhat. A pusztítás több generációra kihat. A mai napig világra jön olyan újszülött, aki valamilyen nagyobb fizikai vagy szellemi rendellenességgel rendelkezik.

Folyó: könnyű beledobni, nehéz tisztítani

Legkönnyebben és leggyorsabban a folyók szennyeződnek. Elég csak a nagyvárosok vagy ipari városok környéki folyókra gondolni, melyeket óriási mértékben pusztítanak. Az Indonéziában található jávai Citarum folyó azonban még a szennyezett folyók közül is kiemelkedő. A nyilvántartás szerint ma a világon ugyanis ez a legmocskosabb, ez a legszennyezettebb. Csak, hogy lásd miről is van szó számokban. A Citarum folyó hossza: 300 km. Ebben összesen 9 millió ember háztartási szemete, valamint 500 ipari üzem hulladéka úszik.

És ez a szám napról napra egyre csak nő. A folyó nem bír ettől a mennyiségtől megszabadulni. Nem képes az öntisztulásra. Habár az ott élők, a „hajósok” fabotok és kezdetleges csónakok segítségével igyekeznek az ide kerülő szemétből valamit újra hasznosítani, mindez nagyon nehézkesen és lassan megy végbe. Ha a szemétlerakás és az újrahasznosítás, a káros fosszilis anyagok levegőbe kerülésének meggátolása hatékonyabban menne a világban, jobban figyelhetnénk a természetünk és élőhelyünk megóvására, tisztán tartására.