A gyermekvállalás komoly dolog, de mi határozza meg, hogy az ember készen áll-e az anyaságra illetve az apaságra? Vajon elég-e, ha valaki érettnek érzi magát már hozzá, vagy kell-e a biztos anyagi háttér is? Vagy csak a kor számít? Ez a három tényező szokott a legtöbbször dominálni a tekintetben, hogy mikor van itt az ideje a gyermekvállalásnak.

Az biztos, hogy ha nem egyedülálló anyákról beszélünk, akik a mesterséges megtermékenyítés valamely formája mellett döntöttek, mindkét félnek, a leendő apukának és anyukának is összhangban kell lennie a döntés meghozatalánál. Mert ha csak az egyik fél érzi magát megfelelőnek a bekövetkezendő változásra, az bizony konfliktusokat és más nehézségeket okozhat a későbbiekben a pár életében.

20-30 évvel ezelőtt még a kor dominált az embereknél. Minél fiatalabb korban kellett férjhez menni, majd szinte azonnal érkeznie is kellett a trónörökösnek. Mára ez a nézet átalakult, és a nők bátran vállalnak gyereket 30-as, 40-es éveik táján. Ebből következhetünk arra is, hogy mára inkább az anyagi háttér az, ami meghatározza, hogy mikor jött el a babavárás ideje. A gondos szülők már a kezdetektől takarékoskodnak, hogy mire elérkeznek ahhoz a ponthoz, hogy már nem elég, hogy csak ketten vannak egymásnak, meglegyen mindenük. Saját lakás, kellő anyagi biztonság, nem csak az új családtag számára, de a hirtelen adódó helyzetekre is.

Ez a gondolkodásmód szorosan kapcsolódik az érettség tényezőjéhez is, hiszen ha valaki úgy gondolkodik, hogy nem csak úgy belevág a dolgokba, az komoly érettségre vall. Ám mivel a mai világban még kemény munkával is nehezen lehet biztos anyagi helyzetbe kerülni, sokan ahhoz kötik e kérdést, hogy vannak-e már olyan érettek, hogy nem csak magukról, de egy kisbabáról is megfelelően tudnak gondoskodni. Ehhez viszont még inkább szükséges a szoros családi kapcsolat, mivel a szülők csakis közös erővel tudják átvészelni az esetleges nehézségeket, és csakis így tudnak boldog, élhető közösséget teremteni a csöppségnek.

Az ismeretségi körömben sok az óvónő, bölcsődei gondozó, akiktől ugyan másod kézből, de elég sok tapasztalatot tudtam begyűjteni az évek során. Ebből egyértelműen kiderült számomra, hogy nem azokból vált a legjobb szülő, akik a gyermekvállalást megelőzően is sziklaszilárd anyagi háttérrel rendelkeztek. Hogy miért? Többségük munkamániás, karrierista, ezért is sikerült nekik az évek során felhalmozni azt a vagyont, aminek köszönhetően bátran belevágtak a gyerekvállalásba. Viszont miután megszületett a kisbaba, képtelenek voltak feladni előző életüket, így amint lehetett bölcsődébe adták a gyerekeket.

Bár szakképzett nevelőkre vannak bízva, mégis hiányzik az életükből a meleg családi idill, főleg azokéból, akiket szüleik már nyitáskor beadnak a bölcsibe és az utolsó pillanatig ki sem veszik őket onnan. Ha komolyabb pszichológiai szemszögből is vizsgálni szeretnék az így kialakuló helyzetet, komoly érzelmi torzulások is felfedezhetőek lehetnének a gyerekek életében.

A vagyon mellett sokkal inkább az számít, hogy a szülők tisztába legyenek a terhelhetőségükkel. Mit bírnak el érzelmileg illetve fizikailag. Nem kell millióknak felhalmozva lennie a páncélszekrényben, sokkal inkább számít az erős családi kapocs, az érzelmi biztonság. A nevelők által elmondottak alapján ezek a gyerekek sokkal kiegyensúlyozottabbak, kevésbé problémásak, hiszen megfelelő figyelmet kapnak otthon, így nincs mit kompenzálniuk az bölcsődében vagy az óvodában. Persze nem szabad általánosítani, de a megfigyelések azt mutatják, hogy ma a fent lefestett helyzet figyelhető meg a leginkább.