Mese, mint összekötő kapocs szülő és gyermek között
Egyéb 2015-07-09 1383

Mese, mint összekötő kapocs szülő és gyermek között

Bár a technika korát éljük, mégsem állítható, hogy az új vívmányok minden igényt kielégítenének. Vannak helyzetek, melyekkel a gépek nem tudnak mit kezdeni. Az érzelmek közvetítése, a szeretet átadása, a képzelet fejlesztése nem oldható meg interneten keresztül, mivel szükség van a közvetlen kapcsolatra valóságos személyek között. A mese ilyen kapocs  szülő és gyerek között, egy biztos alap, amire a családi életet lehet felépíteni.

Főleg a gyerekek igénylik a törődést, a figyelmet, és ha nem kapják meg, akkor saját ötleteket gyártanak, hogyan kapcsolódjanak rá szüleik frekvenciájára. Radikális megoldások születhetnek, melyek kiverik a biztosítékot nemcsak a család, de a társadalom esetében is. Minél idősebb a gyerek, annál inkább igyekszik megmutatni a világnak, ő ott van, igényei vannak és követeli, hogy figyeljenek rá! Minél kevésbé veszik komolyan kitöréseit, annál intenzívebben próbálja bizonyítani jelenlétét és akár erőszakkal is kiharcolja – megvalósíthatónak látszó – vágyai teljesülését. Az elfoglalt szülők gyakran akkor szembesülnek nevelési elveik kudarcával, amikor végérvényes, helyrehozhatatlan törés keletkezett a családtagok között.

A pszichológusok véleménye, hogy társadalmi helyzettől, státusztól függetlenül egy valami minden család esetében alapból adott. A szeretet. Ez olyan erő és kötelék, amivel hegyeket lehet megmozgatni. A szeretet tudja, mi az önzetlenség és egy gyermeknek mire van a leges legnagyobb szüksége. Isten ajándékaként, mint drága kincset kötelességünk őrizni és elhitetni vele, hogy érdemes a figyelemre. A meseország az, ahová közösen elmehetünk és figyelhetünk egymásra.

A meseolvasás segíthet közösen felépíteni egy világot, mely megszilárdítja a szülő-gyermek kapcsolatot. Az ovisok inkább a képeskönyveket bújják, számukra érdekesebbek a fotók, és kimondottan szeretik, ha az anyukájuk elmagyarázza, ki-kicsoda a színes képeken. Az apukák is kaphatnak szerepet a meséléseknél; rájuk vár a feladat ölbe venni kisgyermeküket. A mesékkel töltött esték feledhetetlenné teszik a gyermekkort és kapaszkodót nyújtanak, ha jönnek a nehézségek, érkezik a szörnyű valóság. Tény: a fantázia fejlesztése jót tesz minden korosztálynak, ezért nem érdemes elzárkózni a mesék világától.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mesékért rajongó gyerekek igénylik a királylányokról és hős királyfikról szóló történeteket felolvasását, vágynak egy olyan kalandozásra, ahol ők lehetnek a főszereplők, még ha csak képzeletben is. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a mesék képezik az alapot a képzelet szárnyalásához, melyre bőven lehet építeni. Nemcsak az iskolában tud előrelépni tanulmányaiban, de később, a nagybetűs életben is sokkal könnyebben boldogul az élet kihívásaival. A fantázia átsegít a nehézségeken és a mesékből átvett minták révén megerősödhet a karakter, stabilabbá válhat a jellem. Egy gyermek, akinek mesét olvasnak, sokkal érzékenyebb mások problémája iránt és tisztelettudóbb, mint kortársai, akiknek nem jutott osztályrészül közös program a szülőkkel.

Természetesen időt kell szánni a meseolvasásra, és a fáradt anya és apa nem mindig érez kedvet a több lapnyi történet elmondására. Érdekes azonban, hogy amint el kezdődik a mese, amint belefeledkezik a felolvasó és a hallgató a cselekménybe, a fáradtság eltűnik és jóleső lelki nyugalom költözik a lélekbe. Isten csodáinak egyik, hogy a gyermekkel töltött idő a legszebb élethelyzetek egyike, amit nem pótol sem pénz, sem a sikeres karrier. A közösen eltöltött percekre fog emlékezni a gyerek tíz, húsz, esetleg ötven év után, nosztalgiával gondolva a régvolt szép időkre, a szülői szeretetre. A körvonalak elmosódásával csupán a lényeg marad: a valódi érzelem, amit sok év távlatából is érez az, akinek rendszeresen mesét mondtak gyermekkorában. Akinek nem adatik meg a mesés gyermekkor, a tapasztalatok szerint, ő maga sem lesz képes saját családjában szokássá tenni az esti mesélést, ennek pedig beláthatatlanok a következményei.

Nincs szomorúbb egy szomorú gyermeknél: mai természetes fantázia nélküli, szürreális világunkban gyakran előfordul, hogy a fiatalok az utcán csellengve elégítik ki kíváncsiságukat, csillapítják szeretetéhségüket és kétségbeesve keresik azt a valamit, amit otthon nem kapnak meg. Ki hogy tudja megoldani lelki szükségleteinek biztosítását, változó, s látszik az eredménye nemcsak Magyarországon, de szerte a világon is. Pedig elég lenne esténként egy-egy mese, és a való világ, ami körbe vesz, sokkal szebb, kiegyensúlyozottabb lenne.

Ezt olvastad már?

Egyéb

Megéri-e továbbtanulni?

Ma Magyarországon 16 év az iskolakötelezettség korhatára. Tehát amíg a gyerkőc nem tölti be a 16. életévét, addig kötelező valamilyen tanintézménybe járnia. Viszont a mai munkaerőpiacot elnézve, megéri-e a gimnáziumi

Egyéb

„Hogyan lehetnék én is ötös?”

Minden tanulóban felfedezhető a tanulási szándék. Induljunk ki csak abból, hogy a gyerekek felfedezik a körülöttük lévő környezetet, kezükbe veszik a tárgyakat, vagy ahogy érdeklődésüket fejezik ki bizonyos dolgok iránt.

Egyéb

Német nyelvet tanulsz? Segítünk, hogy könnyebb legyen!

Sikerélmény nélkül nem megy. Hiába tanulsz, minden tudásodat, szorgalmadat beleadod, ha nem érzed, és nem tapasztalod, hogy haladsz, akkor sajnos a tanulást úgy, ahogy van, megunod, és abba is hagyod.