Vannak színek, melyek szomorúvá tesznek, és olyanok is, melyek derűt hordoznak magukban. A klasszikus alapszínek közül a piros igazán formabontó szín, de a narancssárga és a zöld bizonyos árnyalata is jelentőséggel bír egyes esetekben. Attól függően ugyanis, hogy nézzük, magunkon viseljük, vagy netán esszük, számít, milyen színről beszélünk. Jellemzően mindenkinek vannak kedvenc árnyalatai, melyeket szívesen lát maga körül. Nem véletlen, hogy a sötét színek ruházatban teljesednek ki, a világosak pedig újabban a lakás falát terítik be. Ízléstől, igénytől függ, ki mely színnel kíván harmóniában élni.

Mielőtt belemerülnék a színek világába, érdemes tisztázni üzenetüket. A történelemben ugyanis számtalanszor megváltozott jelentése; míg egyes korok és kultúrák a fehér színt favorizálták, mások a fekete színt tették meg például az öltözetek alapszínévé. A ragaszkodás egy-egy szokáshoz oly mértéket öltött, hogy bekerült a történelemkönyvekbe is. Ahogy a divat és az igények változtak, úgy alakultak át a színek is. Ennek következtében egyre több árnyalattal ismerkedhetett meg a lakosság.

A 21. század tudatos életvitelét szemlélve, az emberek ma már határozottan tudják, mely színek a vonzók és melyek nem. Ehhez mérten alakítják ruhatárukat, rendezik be lakásukat. A modern társadalmak már sokkal több értelmet visznek a színek jelentésébe. Tisztában vannak vele, hogy a zöld nyugtat, a kék hűvös, a barna pedig a józan gondolkodásra inspiráló hatással rendelkezik. Az idősebbek sokszor rosszallóan csóválják fejüket, mondván, mekkora bolondság: még hogy a színeknek mondanivalója van! Pedig igaz, mert akár falfestéseknél, akár öltözködésnél alkalmazzák a tudatos színválasztást, a későbbiekben megfigyelhető az összhang vagy éppenséggel a diszharmónia.

Például nem mindegy, milyen színű szobában hajtjuk álomra a fejünket. Fontosak a megnyugtató árnyalatok, mert csak így érhető el a tökéletes pihenés. Személytől függően befolyásolható, milyen legyen a falon a minta, elhelyezhető fali dísz, stukkó, de a színek hatása lényegében nem változik, csupán formálódik a végeredmény tükrében. Az a fontos, hogy az illető tudja, mit szeret és mit nem és lehetőségeihez mérten biztosítani tudja lakhatása optimális körülményeit. Hacsak egy kicsit is segítenek a színek az általános közérzet javításában, miért ne próbálná meg összehangolni természetét, igényeit az esztétikával?

Bizonyított tény, hogy az élénk színek, mint a piros, narancs, sárga és a rikító árnyalatok pozitívan hatnak a gondolkodásra. A jó közérzet záloga lehet, ha körbevesszük magunkat vidámságokkal, melyek egyike lehet akár egy pompás ruhadarab vagy mutatós cipő. Újabban trendi a rikító zöld és rózsaszín keveréke valamely alapszínnel, így nem meglepő, hogy a butikokban kapható márkás cuccok legtöbbje figyelembe veszik a divat új hullámát. A fiatalok rajongása az élénk színekért érthető, mivel ki szeret szomorú lenni?

Bár nem jellemző, az idősebb korosztály tagjai is felveszik a trendi fazonokat, ha kényelmes és ízlésüknek megfelel. A hagyománytisztelő nők és férfiak azonban ragaszkodnak a megszokott feketéhez, barnához, mely nemcsak a ruházatukban, de használati tárgyaikban is megnyilvánul. Többnyire sötét felsők, szoknyák és pulóverek a kedvenceik, melyektől sem megválni, sem lecserélni divatosabb darabokra nem akarnak. A háztartás is tükrözi ezt a szemléletet; a falak zömmel fehérre vagy krémszínűre vannak festve, azaz semmi formabontó tevékenységbe nem akarnak kezdeni. Azt mondják: öreg fát nehéz átültetni. Nos, igaz ez az emberre is, aki szokásai rabjává válik, és nem engedi be a változásokat az életében még akkor sem, ha kedvezőek volnának. Pedig ha valamit ki sem próbálunk, nem tudhatjuk, milyen lenne, nem igaz?