Vajon létezik két nő között barátság? Mi fér egyáltalán bele a női barátságba? Belefér a féltékenység? Fontos, hogy ki hogyan néz ki, milyen az iskolai végzettsége, netán, hogy mennyi bankjegy lapul a zsebében? Választ adni azért nem egyszerű ezekre a kérdésekre, mert a nők különbözőségéből fakadóan mindenki másképpen értékeli a barátságot. A férfiaknál ez valahogy sokkal egyszerűbben megy: a legmélyebb barátságok a gyermekkortól egészen az idős korig kitartanak. Még ha vannak benne hullámvölgyek, akkor is erősebbek, mint a női kapcsolatok. De vajon hogyan is van ez a női barátság?

Az talán egy kicsit erős, hogy elképzelhetetlen két nő közötti barátság. Túlozni nem szeretnék egy ilyen fontos témakörben, de az tény, hogy a lányok, hölgyek, nők és asszonyok másképpen viszonyulnak a barátsághoz. Hogy miért? Mert irigyek. Egészen egyszerűen irigyek egymásra. Gondoljunk csak bele: a nők számára mi az, ami igazán fontos? Hát, hogy hogyan néznek ki, milyen pasijuk van, hogy van-e karrierjük, és ha születik gyerekük, akkor milyennek születik. Talán túlságosan lecsupaszított és egyszerű ez a leírás, de ha jól belegondolunk, akkor a női lélek majdhogynem ezekkel az elemekkel jellemezhető, leírható.

Ki csinosabb, ki szebb, kinek van jobb pasija?

Sajnos a féltékenység először szépen lassan, aztán elementáris erővel zúz szét egy szépen felépített barátságot. A legtöbb nő ebbe bele sem gondol, ha irigységről vagy féltékenységről van szó, legkönnyebb az illetőnek homokba dugnia a fejét, mintha misem történt volna, mintha az érzés nem is kerítette volna hatalmába. Pedig az érzés ott van. És sajnos mérgezni tud. A barátságba ugyanis irigység nem férkőzhet. Nincs olyan, hogy valaki a szíve mélyén fel tudna pukkadni, csak mert a másik megszerezte „azt a pasit”, ő pedig nem. Vagy dühös, csak mert a másik annyi tortát tömhet magába, amennyit csak akar, míg ő kénytelen a müzli szeleteket venni kiló számra a szupermarketben.

Barátságban nem létezik az, hogy „bezzeg ő”, „bezzeg neki”, ezt ki kell iktatni, teljes mértékben ki kell zárni. A barátságba csak az férhet bele, ha őszinte vagy a másikkal, ha inkább elmondod, hogy mi bánt vagy zavar a másikkal kapcsolatban. Ha egyszer is felfedezel magadban, a viselkedésedben, a reakciódban féltékenységre utaló jelet, inkább ülj le a barátnőddel és beszélgess vele. Ne nyomd el magadban, inkább beszélj vele.

Persze tanácsot osztogatni mindig könnyebb, mint megélni bizonyos szituációkat, de engedd meg, hogy megosszam veled a saját példámat. Van egy nagyon jó barátnőm. Ő az egyetlen barátnőm. Még a gimnáziumban ismertem meg. Ő tartozott akkoriban a menőbbek csoportjába, én pedig inkább a visszahúzódóbb, szótalanabb közegbe sorolódtam. Picit ámulattal tekintettem rá, mert minden pasi őt szemelte ki magának. Gyönyörű haja volt, kedves a mosolya, bátor és merész a viselkedése, egyszóval irigylésre méltó.

Valahogy aztán egymás mellé kerültünk az egyik nap és beszélgetni kezdtünk. Kialakult a barátság, ahol sosem az számított, hogy ki „menő” vagy nem menő, de bennem sokáig az lappangott, hogy ő a vagány, én meg az a szerencsétlen, csúnyácska típus. Sokszor haragudtam is magamra, hogy féltékeny vagyok-e rá, de ilyenkor megosztottam vele gondolataimat és kiderült, hogy ő meg pont az én hozzáállásomat tartotta mindvégig „trendinek”, szerethetőnek és aranyosnak. Azóta is ő „A Barátnő” az életemben, így a saját példámból kiindulva vallom, hogy létezik két nő között barátság, de nagyon óvni és figyelni kell rá, nem hagyva, hogy bármi és bárki, akár csak egy érzés a barátság közé álljon.