Bár a közmédia egyre többet tesz a gyermekek lelki egészségéért, nem szabad elfelejteni, hogy a TV készülékek előtt ülő sok-sok ezer kiskorú gyakran egyedül van otthon, és a távirányítóval a kezében szabadon váltogatja a csatornákat, nem gondolva a megkötöttségekre és tiltó szabályokra.

A kereskedelmi tévéken nemcsak gyerekbarát műsorokat, hanem erőszakos és erkölcsileg gyakran vitatható tartalmú filmeket, illetve valóságshow-kat vetítenek. A rendszeresen nézett brutalitás bizonyítottan negatív hatást fejt ki a gyerekekre; a főszereplők erőszakos viselkedése a filmekben minta lehet, amire építve akár egy öt éves gyerek is agresszív viselkedéssel tud reagálni.

Hihetetlen, hogy a szabadság elvét tükrözve, minél több a választható TV-csatorna, annál bizonytalanabb a néző, milyen műsorra kapcsoljon. A bőség zavarában eltévedve még nehezebb helyzetben vannak a gyerekek, akiknek a reklámok is folyton azt sugallják, szerezzék meg, amire szükségük van. A kérdés az, valójában mire is van szüksége egy 5-10 éves gyereknek?

A magyarországi közmédia jó példával járt elő, amikor gyerekbarát műsorcsatornát indított el, hogy visszahozza a gyerekek életébe a mesék báját. Amikor a japán animációs filmek ezrével lepik el a becses mesebirodalmat, indokolt egyes nem kívánatos tartalmak kiszűrése. A korhatárt jelző karikák kitétele sokat segített a kereskedelmi csatornákon is, de ennek csak akkor van látható haszna, ha felnőtt is csatlakozik a filmet néző kiskorúhoz, felügyelve annak választását.

A veszély nem kicsi, amit egyes erőszaktól túláradó vagy pornográf filmek jelentenek. Sajnos, az amerikai vígjátékok újabban szintén hemzsegnek a vulgáris, ízléstelenséget tükröző kifejezésektől; cím alapján nehéz eldönteni, megfelelő filmről van-e szó a kiskorú számára vagy sem. A szülő sokat tehet gyermeke egészséges lelki fejlődése érdekében, ha odafigyel saját televíziózási szokásaira is. A kicsik okosak, és látják, mi anya és apa kedvenc műsora. Ők is átveszik a rajongásukat a nevezett műsor iránt, és kedvencnek nevezhetnek ki akár egy délután vetített brazil szappanoperát is, ha a család rendszeresen azt nézi.

A felelősség óriási, lényegében a szülő dönt gyermeke sorsa felől saját példájával. Aki tudatosan, erkölcsi kötelességével azonosulva teszi a dolgát, kevesebb kamaszkori problémával szembesül a későbbiekben; aki viszont hanyagolja gyermeke etikai fegyelmezését, kihívja a sorsot maga ellen, és akaratlanul feszültséget idéz elő a családtagjai között. Az eltérő, nehezen elfogadható viselkedési módok az otthoni békesség kerékkötői lesznek.

Tény, hogy olyan világban élünk, amikor a sok külső inger éri a gyermekeket. Tény, hogy a multimédia használatával egyre több az információ, ezzel együtt pedig a negatív impulzus, mely károsan hat a pszichére. A társas kapcsolatok alapját a fiataloknál a modern technológiák iránti érdeklődés képezi, ezért is kell a szülőnek éberen őrködnie csemetéje fölött, hogy a látszatra hobbiszerű érdeklődés és ízlés ne forduljon ártalmas szenvedélybetegségbe, átformálva a gyermek személyiségét.

A televíziózási szokások mára megváltoztak, mivel az internetről pillanat alatt letölthető bármilyen tartalom. A hangsúly a „bármilyen” szón van, mivel a gyerekek általában azt nézik meg, amiről tudják, hogy tilos. A túl korán felkeltett érdeklődés bizonyos tiltott dolgok iránt nehezítik az egészséges testi-lelki fejlődést, ezért jó, ha felnőtt nyomon követi a gyerek netezési napirendjét.

Az őszinteség a családban, a harmonikus szülő-gyerek kapcsolat a legjobbat hozza ki a kiskorúból, de nem szabad elfelejteni, hogy még ebben az optimális esetben is nagy a veszély, hogy olyan vizekre evez a féltett kislány vagy kisfiú, ahol a talált tartalommal nem tud mit kezdeni, vagy összezavarja érzésvilágát. Az erőszakosság és túlfűtött érzékiségnek semmi köze a gyermekkorhoz, ezért amennyire csak lehet, távol kell tartani a gyerekektől, megőrizve ártatlan gondolkodásukat és tisztaságukat az emberiség mentális egészsége érdekében.