Október végén, november elején, még javában hullnak a levelek a fákról, őszi hangulatban úszik odakint minden, ám amint beteszed a lábad egy boltba, a polcokról csoki mikulások sokasága kacsintgat rád. Sőt a legelvetemültebb helyeken ilyenkor már szaloncukor is kapható. Eztán már nem kell sokat aludni ahhoz, hogy az üzletek fényárban ússzanak, karácsonyfát állítsanak. Hangsúlyozom, még csak a novemberről van szó…

Azzal, hogy minden és mindenki ontja magából a karácsonyi hangulatot, te csak még stresszesebb leszel, mert eszedbe jut, hogy neked még fogalmad sincs arról, hogy kinek mit fogsz ajándékozni, sőt elegendő pénzed sincs rá, mivel te még úgy gondoltad, bőven van időd karácsonyig. Ami igaz is, de a külvilág nem ezt akarja érezteti veled.

Szépen lassan elérkezünk a decemberhez. Imádsz rádiót hallgatni, legyen szó a reggeli műsorról vagy a délutáni kívánságműsorról, de akárhányszor bekapcsolod, mindig giccses régi karácsonyi nóták szólnak. Talán első hallásra még élvezhető Mariah Carey-től az All I Want for Christmas is You, de amikor mindennap legalább tízszer felcsendül ez a szám, képes az agyunkra menni.

Ugyanez vonatkozik a tv reklámokra is. Vannak egészen igényes, tényleg az érzelmekre ható spotok és vannak az idegesítő „hagyjál már a karácsonnyal” érzést kiváltó reklámok. Maradva még kicsit a tv műsoroknál, tavaly az egyik televíziós csatorna a következő képen harangozta be a mára már ikonikussá vált karácsonyi filmet a Reszkessetek betörőket: „Nincs karácsony Kevin nélkül!” – és tényleg nincs, mivel minden évben ott szerepel valamelyik csatorna karácsonyi kínálatában.

Ezzel el is érkeztünk a karácsony hetéhez, amikor már minden arról szól, hogy sütünk és főzünk, karácsonyfát vásárolunk. A megfelelő fa kiválasztásával minden évben csak a baj van. Először is nem egyeznek az elképzelések. A család egyik fele nagy fát szeretne, míg a másik egy kicsi, ám dús fenyőt. Amikor végre sikerül kompromisszumra jutni és az ezer fa közül kiválasztjuk azt az egyet, ami láss csodát mindenkinek megfelelő, szembesülünk az árával. Senki sem akar ilyen drága fát, szóval kezdődik elölről a procedúra, találjuk meg a második olyan fát, ami szintén mindenkinek megfelel és még az ára is elfogadható. Reménytelen.

Bár csak a legszűkebb család várható a karácsonyi vacsorára, a nők mégis képesek minden évben túlzásokba esni, és legalább egy 20-30 fős vendégseregnek elegendő ételmennyiséget készítenek. Ebből aztán jön is a veszekedés, hogy minek ennyi minden, elég lesz már, nem is szeretem azt az ételt stb. Amikor végre az utolsó sütemény is a sütőbe kerül, neki lehet állni díszíteni a megvásárolt fát, hogy mire vacsorára kerül a sor, már pompázatosan nézzen ki.

Ekkor találjuk szembe magunkat az újabb problémával, tavaly hová lett téve a karácsonyfa tartója? Minden évben úgy pakoljuk el, hogy most megjegyzem, hogy jövőre ne kelljen keresgélni, mégsem találjuk sose. Végére marad az izzók felhelyezése, és végre kész, már csak be kell dugni a konnektorba… Nem történik semmi. Tavaly még égett, most nem. Szaladsz a szomszédba, hátha van neki kölcsönbe, aminek sehol sem jutott hely a lakásban. Szerencséd van, volt neki. Végül fáradtan, „elegem van a karácsonyból” gondolatokkal teli sikerül leülni az ünnepi asztalhoz és jó hangulatban, kellemes társaságban elfogyasztani az ünnepi menüt.