A tél elmúltával érdemes átnézni a ruhás szekrényt, és ami kötött, vastag, esetleg elavult, csomagoljuk be, tegyük el a következő szezonra vagy szabaduljunk meg tőle módszeresen. Főleg nők esetében tipikus, hogy készleteket halmoznak fel különféle ruhadarabokból, melyek 50%-át soha nem viselik. Az igények különbözőek, a szokások eltérőek, így nem meglepő, hogy mindenki saját ízlésének megfelelően öltözködik. Nem mindig a trend határoz az aznapi viseletről, hanem inkább a kényelem. Tavasszal új lehetőség kínálkozik ízlésvilágunk átgondolására, és a gardrób átrendezésére.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok rugalmasak az öltözködés terén, és figyelembe veszik társaik szokásait. A divatlapok ajánlásaival egyetértőleg szerzik be ruhadarabjaikat és tisztában vannak az aktuális trenddel. Az idősebbeket kevésbé érdekli a módi, inkább saját kényelmüket részesítik előnyben. Ez határozza meg, hogy mit és mikor vegyenek fel. Nem ritka, hogy hőségben meleg szvettert viselnek, ahogy a múltbeli szokásokhoz való ragaszkodásuk is közismert. A jól bevált fekete szín minden eseményre megfelelő – klasszikus, eredeti. Blúz, pulóver, szoknya, harisnya árulkodik viselője ízléséről.

Az érettebb hölgyek sötét árnyalatok iránti rajongása érthető, ha télről beszélünk, ám tavasszal, már kellemetlen lehet az egyre melegedő időben. Anyagtól függ persze, milyen érzést kelt a viselet; jó minőséget és fazont választva akár előnyös is lehet a fekete a 20-25°C-os klímában, ha viselője kiegészíti egyéb, világos színekkel. A tavasz elképzelhetetlen színek nélkül: a virágok pompás egyedei mintául szolgálnak a divatdiktátorok kreációinak is. A valóságtól nem elrugaszkodott gondolat, hogy egy 60 körüli hölgy is felvehet színes, mintás darabokat, melyek kiemelik személyiségét. Nem kell félni az újtól, a mástól, mert mutatós lehet egy-egy jól megválasztott darab.

A nyugdíjas korosztály tagjai városban másképp öltözködnek, mint faluhelyen. A közösség meghatározó, ahogy a szokások is befolyásoló tényezők tudnak lenni. De mi van akkor, ha rossz szokásról van szó, mely akadályozza az egyén kibontakozását? Társadalmi mércével mérve számíthat, hogy ki milyen tradíció őrzője? Mintha a nagymamák kötelező viselete lenne a fejkendő és a gombos mellény. Pedig a hagyományok is változnak; s épp tavasszal jön el az idő a berögződések megszüntetésére. Nem radikális változtatások szükségesek, hanem annak a ténynek az elfogadása, hogy a világosabb színárnyalatok nemcsak a fiatalokhoz passzolnak. A színek Isten adományai, melyek jól mutatnak nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül mindenkin. Az életigenlés kifejezései, az öröm hangoztatása, melyet a ruhák is tükröznek.

Végy fel egy ruhát, és megmondom ki vagy! – alapon eldönthető, ki mit feltételez magáról és az életről. A külső, bár nem a legfontosabb, fontos, ha szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben. Mindenkinek van beleszólása saját stílusába, aminek nem feltétlenül kell költségesnek lennie. Az önálló döntések a színek választásánál meghatározóak; a magunk választásával sokkal elégedettebb leszünk, mint egy ránk erőltetett, rossz szokásból fakadó trenddel.

A kényelmi szempontokat természetesen figyelembe illik venni, ám nem feltétlenül mond ellent a színes ízlésnek. Ha húszévesen szereti valaki a rózsaszínt, miért ne vehetné fel hetven évesen is, ha kedve tartja? Talán az idősebb embernek nincs joga kiélvezni a színhatásokat? Mert a színek igenis befolyásolják a közérzetet, hatnak a kedélyre is, így miért nem érdemelné meg idős, fiatal egyaránt? Amire most szükség van, az a tavaszi nagytakarítás a ruhás szekrényben, melyből meglehet, igazi kincsek kerülnek elő. Csak ne felejtsük: a színes darabok előnyben!