Miért költenénk sokat bútorra, ha nem muszáj? A legjobb ötletek a legegyszerűbbek, így nem meglepő, hogy sokan visszatérnek a természethez, és igénybe veszik adományait. Az erdőből szerzett farönkök képezhetik ülőgarnitúránk alapját; a már kész „ülőkéket” alapul véve némi kreativitással igazi széket, asztalt és fotelt kaphatunk. A művészethez közelebb áll az a tevékenység, mely a bútorok extrém módon történő elkészítését jelenti. Számtalan variáció áll rendelkezésre: a fán kívül műanyag-, vas-, gyékény szolgáltatnak ötleteket elsőre nem mindig kényelmesnek látszó ülőalkalmatosságok kreálásához.

Ha valaki kedvet kapna bútort készíteni, nem árt számításba vennie képességeit. Előny, ha rendelkezik némi tapasztalattal kalapács, fúró és csavarok használata területén, mivel ezekre szüksége lesz. Persze akadhat olyan helyzet, hogy ragasztással ajánlott egymáshoz illeszteni az egyes részeket, ami jó megoldásnak tűnik amatőrök esetén. A kísérletezgető kedv mindenesetre jó alap az induláshoz, mert egy kanapé barkácsolása bizony összetett feladat. Ha férfi nincs a háznál, akkor a női leleményesség lesz a hajtóerő. Tény, hogy nemcsak az erősebbik nem képviselői képesek fúrni-faragni.

A legelső teendő, kitalálni, mit szeretnénk a nappalinkban látni. Nem árt átgondolni az anyag fajtáját sem. Ha nem akarunk nagy munkába kezdeni, érdemes félkész anyagokkal dolgozni. A környezetünkben lévő eszközök segíthetik a haladást és időt spórolnak. Nézzünk szét, mire nincs szükség otthonunkban, régi állapotában, és változtassunk rajta! A régi dolgokból csodálatos tárgyak születhetnek meg, megéri kipróbálni! Ami elsőre haszontalannak látszik, nem biztos, hogy az, kicsi változtatással átalakítható, formálható. Fotelek esetében például bármi szóba jöhet, ami masszív és ráépíthető tartórész. De lehet akár sima szivacsból is megálmodni egy ülőalkalmatosságot, ha szereti valaki, hogy puha és besüpped. Ügyes kezek megvarrhatják a huzatot, melynek színe nem árt, ha passzol a többi berendezéshez.

Abszolút ízlésfüggő, ki mire vágyik, és ki mit tud elképzelni lakásában. Akadhat olyan, aki csak legyint a kreativitás emlegetése hallatán és profi lakberendezőt hív. Nem kockáztat. Ha azt vesszük viszont, hogy a divatlapok modern lakberendezési tárgyai mennyire futurisztikusak, jogos a gondolat, hogy megérdemel egy esélyt az, aki hajlandó időt, energiát és némi pénzt szánni a „bútorgyártásra”. Nem kell lehurrogni, mert időtöltésnek sem utolsó, s emellett ösztönzőleg hat az önkifejezésre. Amit magunk is meg tudunk csinálni, miért fizetnénk érte?

Az interneten számtalan ötlet keresi gazdáját, pontos instrukciók olvashatók egy-egy szék, asztal, sőt kerti házikók elkészítéséhez. Ismerve gyűjtőszenvedélyünket (nők esetében), feltételezhetően minden házban vannak lomtalanításra ítélt kacatok. Ha úgy nézünk a fölösleges holmikra, mint lehetséges alapanyagra egy másik tárgy elkészítéséhez, új értelmet adunk a szemét újrahasznosítás fogalmának.

Ahogy mindenhez, a bútorkészítéshez is leginkább szeretet és lelkesedés kell. A kreatív emberek hobbija lehet, ha hajlandók feltérképezni környezetüket és tudatosan lomtalanítani. A „kitakarított” természetes vagy szintetikus anyagokból sokféle érdekesség létrehozható. Műanyagpalackok- és poharak, kupakok olyan példái az újrahasznosított terméknek, ami elvezethet további vívmányokhoz. A motiváció adott, csupán élni kell a lehetőséggel. Nemcsak hasznos, de természetbarát – szemétfeldolgozó – megoldásokkal hozzájárulhatunk környezetünk tisztaságához is.