Megszokott látvány manapság az utcákon szembejövő tinédzserek fülén a fejhallgató, miközben hangosan dúdolják az aktuális slágert. A kevésbé bátrabbak némán néznek maguk elé zsebre dugott kézzel, tudomást sem véve a külvilágról. Mintha minden külső ingert ki akarnának zárni, elvonulni egy olyan helyre, ahová csak ők mehetnek és senki más. Trend vagy társadalmi probléma? Kiderül, ha a dolgok mögé nézünk…

A zenehallgatás mindig is népszerű volt, ezzel nincs gond. A zene olyan kapocs, ami összeköt generációkat, társadalmi osztályokat és nemzeteket. A technika korában élve, olyan vívmányok segítik a muzsikálást, melyekkel a hangok nemcsak felerősíthetők, de a dallamok módosíthatók, mixelhetők is. A fülhallgató egyike a nagyszerű 20. századi találmányoknak, továbbfejlesztett változata, a „füles” pedig egyszerűsített készülék, könnyedén csatlakoztatható az okostelefonhoz, táblagéphez.

Az okostelefonok korának is nevezik a 21. századot, mert az innovációk sorát tekintve, a jövő fókuszába helyezi. Nem tekintve az előnyöket, az okostelefon gyakori használata a személyes kommunikációra fejt ki negatív hatást, aminek jeleit láthatjuk széltében-hosszában. Miért beszélgetnénk egy kávézóban, ha csetelhetünk online? Mivel az újabb készülékek mindegyike kompatibilis az internettel, nem csoda, ha a fiatalok rákattantak a világot jelentő kütyükre. A barátok, pontosabban haverok számára juttatott idő több, mivel virtuális térben mozogva a közösségi lét bárhol, bármikor megvalósítható. Más kérdés, hogy mit eredményez a túlzott, valóságtól való elrugaszkodás, melynek egyenes következménye az önkifejezés nehézkessé válása és a valódi kapcsolatok hiánya.

A fejhallgatókra visszatérve, észrevehető, hogy nemek terén nincs különbség: lányok és fiúk egyaránt hordanak a fülükön kisebb, nagyobb „gombokat”. A fülesek közül előnyben részesítik a dizájnosabbakat, melyeknek nem mindig felelnek meg a minőségi kritériumoknak. Így fordulhat elő, hogy egy-egy szép, de nem „biztonságos” darab gyakori viseléséből eredően az adott személy halláskárosodást szenved. A szakemberek nem győzik hangoztatni, milyen veszélyeket rejt a fül- és fejhallgató közelisége a hallójáratokhoz. Főleg erőteljes zenehallgatásnál merül fel a halláskárosodás kockázata. A fiatalokat láthatóan nem zavarják az orvosi intelmek, mert buszokon, pályaudvarokon, iskolába menet sok-sok kiskorút és huszonévest látni füléből csüngő pántokkal.

A fül- és fejhallgató igazán remek találmány, mert lehetővé teszi a diszkrét, másokat nem zavaró médialejátszást. Átesve a ló másik oldalára, egyesek annyira tisztelik a körülöttük lévő embereket, hogy teljesen kizárják életükből. Gyakran látni, hogy feszültség levezetése gyanánt kapcsolnak be fiatalok zenét, a figyelmet elterelendő. A problémák elől való menekvésnek használják, önkép erősítésére, miközben a tiszteletet rombolják le maguk körül. A társas kapcsolatok kudarcára készít fel az befelé fordulás, amikor is a fejhallgatózás egy jelzés külvilág fel: nem akarok veled beszélgetni!

Ha erről az oldaláról nézzük a dolgot, talán érthető a társadalomkutatók aggodalma a szocializációt illetően, mert az elszeparálódás, az önként választott magány közösségek felbomlásához vezethet. Megkérdőjeleződik a műkedvelő klubok, szervezetek létjogosultsága, hisz nem lesznek tagok. Lehet, a fejhallgató csak kezdete egy folyamatnak, része az idegenedett társadalomnak. A folytatásban a technika szintén szerepet kaphat, ezért szükséges a tudatos odafigyelés, elsőként a szülők, a felnőttek részéről. A felügyelet, az intés-óvás talán segíthet egy normális generációt felnevelni, akik képesek lesznek értékes emberi kapcsolatok ápolására.