A Bükki Nemzeti Park
Utazás 2016-02-27 4083

A Bükki Nemzeti Park

A Bükk hegység természetes növény- és állatvilágának, földtani, tájképi és kultúrtörténeti értékeinek fennmaradását 1977. január 1. óta biztosítja a Bükki Nemzeti Park. A Bükk hegység 43 200 ha kiterjedésű, nagyrészt erdős területéből 5730 ha fokozottan védett. A Bükk – hazánk átlagmagasságát tekintve – legmagasabb hegységünk, mészkőormai meghaladják a 900 méteres magasságot. Változatos felszíne, mikroklímája gazdag növény- és állatvilágnak ad otthont. A Bükki Nemzeti Park lehetőséget kínál a gyalogos, kerékpáros túrázásra, pihenésre, a természeti és kulturális értékek megismerésére is.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye legnagyobb hegysége a Bükk, melyet közelsége miatt csaknem minden család felkeres időnként pihenést, a természet nyújtotta kikapcsolódást keresve. Mintegy 1000 barlang ismert a felszín alatt, ezek közül sokat az ősember lakóhelyül használt (Szeleta-, Istállós-kői, Suba-lyuk és Balla-barlang).

A Bükk hegység az Északi-középhegység tagja, amely földtani felépítésénél fogva elkülönülő szigethegység jelleggel emelkedik a magasba a Tarnavölgyétől a Sajóig. A Kárpátokon belüli területnek egyedülálló földtani értéke, ugyanis a karbon– perm–triász időszakból származó képződményekhez hasonlóak másutt nincsenek a felszínen. Kőzetei a magyarországi hegységek közül a legszebben őrizték meg a kréta időszakban bekövetkezett hegységképző mozgások idején keletkezett gyűrt pikkelyes, helyenként áttolt szerkezetet. A vízszintesből meredekre állított, változatos színű és anyagú agyagpala-, homok- és mészkőképződmények környezetükhöz képest későn emelkedtek magasra, kevéssé koptak meg az évmilliók folyamán és most magashegységi formákat adnak a Bükknek.

A hegység központi része a Bükk-fennsík, az ország legszebb és legnagyobb fennsíkja. A 8–900 méter tengerszint feletti magasságú, K–Ny irányban csaknem húsz kilométer hosszú és 6–7 kilométer széles fennsík meredek ormokkal emelkedik ki a nagy kiterjedésű alacsonyabb hegyvidékből. Peremén, mint hatalmas bástyák, állnak a „kövek”: Bél-kő, őr-kő, Pes-kő, Tar-kő, Három-kő, Odvas-kő, Látó-kő, Holló-kő stb., melyek a turisták leggyakoribb célpontjai.

A Bükk hegység – jóllehet legmagasabb csúcsa nem éri el az ezer métert – Magyarország legnagyobb átlagmagasságú hegysége. A Bükki Nemzeti Parkba látogató turista érdeklődését felkelti az elé táruló látvány: vajon hogyan alakult ki e tájképileg változatos terület? A hegység nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek építik fel (mészkő, agyagpala, alárendelten homokkő). Legidősebb kőzetei a paleozoikum végén, a karbon és perm folyamán ülepedtek sekély tengeri környezetben, melyek a hegység ÉNy-i peremén találhatók meg (például a szilvásváradi agyagpala, szentléleki homokkő, nagyvisnyói mészkő). Ezt követően a mezozoikumban szintén sekélytengeri, illetve nyílttengeri üledékek képződtek. A triász során mintegy 3500 méter összvastagságú karbonátos összlet keletkezett, mely a teljes triászt átfogja. Az ekkor képződött karbonátos rétegek alkotják a Bükk hegység központi tömegét (pl. hámori dolomit, fehérkői mészkő, Bükk-fennsíki mészkő). A hegység triászidőszaki üledékei kőzetanyaguk, ősmaradványaik alapján nem a Kárpátok, hanem a Dinaridák és a Déli-Alpok kőzetével mutatnak rokonságot, azokkal egy tengeri ősföldrajzi környezetben keletkeztek. A Bükk jelenlegi helyzetébe a közép-magyarországi eltolódási öv mentén, a paleogénban végbemenő több száz kilométeres vízszintes elmozdulás következtében került. A jura során a hegység területe feltehetően mélyebbre süllyedt, itt ülepedett kőzet például a mélytengeri eredetű kisgyőri aleurolitpala. A triász folyamán végbement tenger alatti vulkánosság következtében jöttek létre a Lillafüred és Hármaskút között megtalálható porfiroid kőzetek, a jurában pedig a szarvaskői ultrabázitok. Ezt követően a krétában a hegységet felépítő kőzettömeg 3–7 kilométer mélységre süllyedt, ahol alacsony fokú átalakuláson ment keresztül. Ezzel párhuzamosan a kőzetanyag erősen meggyűrődött, pikkelyek és redők kialakulása következett be. A kréta végén a hegység környezetében tönkfelszínné alakult (a Bükk legmagasabb bércei ennek az egységes sík felszínnek a maradványai).

A harmad-negyedidőszak során a Bükk hegység többlépcsős kiemelkedésen-süllyedésen ment keresztül. Ezalatt tengeri és szárazföldi üledékképződési környezetek váltották egymást. Ennek eredménye például a kisgyőri eocén mészkő. A miocénban képződött agyagos kőzetek nagy része a fennsíkról a pliocén-pleisztocénben lepusztult az alapkőzetről, a miocén vulkánosság riolittufájával együtt. A Bükk hegység végleges magasságát a pleisztocénban érte el.

A Bükk legnagyobb víznyelőbarlangjai ahhoz a Nagy-fennsík északi részén végighúzódó középsőtriász anizuszi mészkősávhoz kapcsolódnak, melyet északon porfirit, délen pedig agyagpala és diabáz határol. A mészkősáv nyugati része a Nagyés Kis-fennsíkot elválasztó Garadna-völgy forrásaihoz, keleti része pedig a Lillafüred környékén fakadó forrásokhoz vezeti le a vizet.

A Nagy-fennsíkot főleg tiszta – gyakorlatilag szennyeződésmentes –, jól karsztosodó mészkő építi fel. Ennek köszönhetően a Bükk Magyarország egyik legjelentősebb karszthegysége. Területén több mint ezer ismert barlang található; köztük az ország legmélyebb barlangja (István-lápai barlang 253 méter) és számos üreg, melyből ősemberleletek kerültek elő.

A karsztosodás első nyomai feltehetően az utolsó teljes tengerelöntés (középső miocén) előtti időből származnak. A transzgresszió következtében vastag agyagos-kavicsos üledék fedte be a hegységet, ezért az intenzív karsztosodás az üledék elvékonyodásáig szünetelt. Ekkor (alsópliocén) kezdődött el a ma is jól megfigyelhető karsztosodás. A mára inaktivizálódott víznyelő- és forrásbarlangok többségének fejlődése ekkor kezdődött el, kialakulásának ideje a pleisztocénra tehető, s jelenlegi fejlődésük ma is tart.

A hegységben ismert barlangok száma eléri az ezret, ami az alkotó kőzet bonyolult törésrendszerének köszönhető. A felszínre hulló csapadék az erős tektonizmus következtében gyakorlatilag bárhol képes elszivárogni, s az esetek többségében meghatározó jelentőségű vető, repedés hiánya miatt hoszszabb, nagy szelvényű járatok kialakulása nem túl gyakori. A nagy barlangsűrűség így viszonylag kis járathosszakat eredményez. A barlangok önállóak, ritkán alkotnak egy rendszert. Ennek ellenére a miskolci barlangkutatók megteremtették az első barlang-összeköttetéseket (1993 Szepesi–Láner barlangrendszer, 1998 bolhási–jávorkúti barlangrendszer). A Bükkben három – idegenforgalom számára megnyitott – barlang található: a lillafüredi Anna-mésztufa-, és Szent István-barlang, illetve a hévizes eredetű miskolctapolcai Tavas-barlang. A Bükk-fennsíkon elnyelt csapadék a hegylábaknál bővizű karsztforrásokban lát ismét napvilágot. A források vizének tárolása révén csaknem félmillió ember jut ivóvízhez, ezért a karsztvízbázis védelmét fokozatosan növelik a hegységben.

A Bükk mészkőből álló részén a karsztjelenségek szinte valamennyi formája megtalálható: a töbrök, a víznyelők, a zsombolyok, az időszakos források és a barlangok. Kevés a forrás, a patak, a vizek hirtelen tűnnek el a mélyben, hogy a hegy üregein keresztül valahol a völgyekben vagy a hegy lábánál bukkanjanak elő.

A felszín legfőbb jellegzetességei a hatalmas kiterjedésű karsztplatók. (Kis- és Nagy-fennsík). A fennsíkon talajtani okokból vagy emberi beavatkozás következtében fátlan, erdősületlen területek nagy kiterjedésű sztyeppekkel, bokorerdőkkel váltakoznak. A felszín egyenetlenségét a rengeteg töbör, a szép kifejlődésű karrmezők, a karsztos formakincsekben gazdag hegyoldalak adják.

A karsztfennsíkok tövében állandó jellegű, kristálytiszta, bővizű patakok folynak, melyeket karsztforrások táplálnak (Szinva-, Garadna-forrás). Vízhozamuk évszakonként változó, a tavaszi, olvadásos áradások idején eredeti vízmennyiségüknek többszörösét adják. Az Imó- és Vöröskőiforrás talán a két legérdekesebb, ugyanis csak időszakosan működnek. Az időszakos működés azzal magyarázható, hogy a hegy belsejében egy nagyobb víztározó medence rejtőzik, amely a külvilággal csak egy szivornyaszerű forrásjáraton át van összeköttetésben. Amikor a tárolómedence vízszintje annyira megemelkedik, hogy a szivornyacső (a folyadékot továbbító szívócső) felső könyökén is átbukik, akkor a cső a medence vizét fenékig csapolja. Ezután a forrás működése mindaddig szünetel, ameddig a tároló újra meg nem telik. A fennsíkokon fakadó források vize néhány száz métert követően, többnyire a víznyelőkben el is tűnik (Csipkéskút, Jávorkút, Barátság-kert). Azt a helyet, ahol eltűnnek, a Bükk vidékén visszafolyónak vagy ravaszlyuknak is nevezik (Bánkúti-, Kaszás réti visszafolyó).

Feltűnő jelenség, hogy a nem karsztos vízgyűjtőről karsztos területre érkező víz vakon végződő völgyekben, ún. víznyelőkben tűnik el. Az oldásos töbrök, vagy dolinák különböző nagyságú és mélységű, többnyire tál formájú bemélyedések. A kisebbek átmérője 10–12 méter, mélységük csupán 1–3 méter, de a nagyobbak elérik a 150–200 méteres átmérőt is, és mélységük meghaladja a 30–40 métert. A töbrök a kőzetfelületen a szivárgó víz évezredes oldómunkája nyomán alakulnak ki. A függőlegesen lefelé tartó, a mélység felé általában tölcsérszerűen szélesedő aknabarlangok a zsombolyok. Ezek nem egy esetben több száz méter mélységbe is lehatolnak a felszín alá. Bejárásuk majd minden esetben csak speciális kötéltechnikával, képzett barlangászoknak ajánlott.

A Bükk-fennsíkot a Garadna-patak mélybe vágott völgye két részre osztja, a Nagy- és Kis-fennsíkra. A völgyben futó Garadna-patak táplálja a Fazola Frigyesék által mesterségesen felduzzasztott Hámori-tavat. A tó kiömlő vize Lillafüreden egyesül a Szinva-patakkal, kicsivel lejjebb annál, ahol a maga építette mésztufagátról hazánk legnagyobb, 20 méteres vízesésként zuhog a mélybe.

A fennsíkról több szép völgy indul. A déli oldalon a Nagy-Pazsag-völgy, a Csúnya-völgy, a mészkősziklák övezte Hór-völgy. Az északi oldalon a Bálvány alatt kezdődik az Ablakos-kő szurdokvölgye és a Gerenna-vár alatt torkollik a szélesebb Nagy-völgybe. A Bükk legmagasabb csúcsa az Istállóskő (958 méter). Alatta kezdődik a Szalajka-völgy, amely a magashegységi völgyek hangulatát árasztja.

A hegység növénytakarója igen változatos. A tengerszint feletti magasságnak, a hőmérsékleti és csapadékviszonyoknak megfelelően alakultak ki a vegetációs övek, amelyeken belül további változatosságot jelent a különböző alapkőzet (mészkő, dolomit, agyagpala, riolit, gabbró) és a rajtuk kialakult talaj. Az évi középhőmérséklet a fennsíkon 6 ºC, a délre fekvő alacsonyabb területeken 8 ºC. Különleges mikroklíma-tereket jelentenek a fennsíki töbrök, amelyekben a nyári hajnalokon is mértek fagypont alatti hőmérsékleteket, és ahol májusban is találhatunk jégcsapokat a barlangkutatók zsombolybejáratot erősítő ácsolatain. A fennsík csapadékosabb, nagyobb légnedvességű és kiegyenlítettebb klímájához képest a hegylábak, különösen a Déli-Bükk éghajlata melegebb, szárazabb. Az átlagos évi csapadék a fennsíkon 800 milliméter, a hegylábi oldalakon 6–800 milliméter között váltakozik.

A nemzeti park területe 95 százalékban erdővel borított. A bükk és a tölgy 40–40, a cser 7, a fenyő 3, a gyertyán, kőris, szil és juhar együttesen 10 százaléknyit foglal el. Bár csak 40% ez a 16 000 hektárnyi bükkös, mégis felbecsülhetetlen az értéke.

A Bükk fennsíkját és az északi hűvös völgyeket montán (hegyvidéki) bükkösök borítják. Ezek cserje és gyepszintjében számos, jellegzetesen hegyvidéki növény él: bérci rózsa, fürtös bodza, sugárkankalin, stb. A montán bükkösök egyik legszebb erdőrésze a Virágossár-hegy oldalában csaknem száz éve érintetlenül megtartott „őserdő”, ami a tudományos kutatást is szolgálja. A montán bükkösök övezetében a tetők és meredek lejtők kőgörgeteges talajain sziklai bükkösök alakultak ki. Ezek eltörpülő és alig záródó fáit a bükk, az alatta levő szintet a lisztes berkenyék, aljnövényzetét a sziklai gyepek alkotják. A sziklai bükkösök ritka növénye a havasi iszalag, a kövi szeder, a hazánkban csak a Bükkben előforduló havasi ikravirág. Magashegységi növényekben igen gazdagok a bükk szép szurdokerdei. A 6–800 méter magasságú északi oldalon, savanyú alapkőzeteken mészkerülő tölgyesek és bükkösök tenyésznek. Alattuk a fekete áfonya mellett jelen van a csengettyűvirág és az ernyős körtike. Ebben a magasságban a mészkőgörgeteges lejtőkön változatos sziklaerdőtársulások vannak. Jellegzetes növényük a magassás, a bükki estike. A meredek dolomitsziklás lejtők ritka erdőtársulása a berkenyés-hársas sziklaerdő. A Déli-Bükkben vulkáni és pala alapkőzeten 700 méterig felhatolnak a cseres tölgyesek és gyertyános tölgyesek.

A különböző kitettségű sziklafalakon számos ritka növényfaj találja meg életfeltételeit: pillás zanót, a sziklai borkóró, a magyar pikkelypáfrány, a szirti pereszlény. A Kárpátok magashegységi kaszálóihoz hasonló rétek növénytársulásaiban sok magashegyvidéki fajjal találkozhatunk: vörösáfonya, macskatalp, csinos és hegyi tárnicska, turbán liliom, tüzes liliom, a kárpáti és karcsú sisakvirág. Magyarország területén csak a Bükkben található fokozottan védett növény a sárkányfű, a sárga ibolya, az erdélyi lednek, a bükki korpafű, a bérci ribiszke, a Teleki-virág.

Az állatvilágban kevés olyan faj van, mely csak a Bükkben él, bár még a fauna teljes vizsgálata nem történt meg. Csak a Bükk hideg karsztforrásaiban található az endemikus kárpáti forráscsiga, s néhány kontinentális elterjedésű lepkefajnak él itt alfaja. A puhatestűek közül megtalálható a hegyi csiga, a kék mezítelen csiga. A hegyi pisztráng és a petényi márna. A halfauna jellegzetessége, az alpesi gőte – a pannon gyík pedig a kétéltűeké. A madárvilág fajokban gazdag. Több ritka madár rendszeresen fészkel a nemzeti park területén. Így a bajszos sármány, a vízirigó, a fehérhátú fakopács, a holló, az uhu, és az Európa-szerte egyre jobban fogyatkozó ragadozó madarak: a parlagi sas, a kerecsensólyom, a kígyászölyv, darázsölyv, békászó sas, törpesas. Veszélyeztetett fajai: fekete gólya, császármadár, hamvas küllő, fekete harkály, tarkaharkály, kövirigó.

Az emlősök közül sok rovarevő és rágcsáló faj él itt, és a gazdag faunára telepedve a ragadozók is gyakoriak: vadmacska, nyest, hermelin, menyét. A barlangok miatt a denevérfauna is jó néhány fajjal képviselteti magát. A hegységben könnyen megfigyelhetőek a nagyvadak. Olyannyira, hogy a szarvasok és az őzek túlszaporított állománya évek óta jelentős károkat okoz az erdőkben és a környékbeli szántóföldeken. Érdekesség a Bükkbe telepített lipicai ménes, mellyel szilvásváradi és nagymezői csipkés-kúti túráink során találkozhatunk.

A természet és az ember kapcsolata a Bükk hegységben bizonyíthatóan több ezer évre nyúlik vissza. A Bükk barlangjainak régészeti kutatását a század elején Herman Ottó kezdeményezte. Az ásatások eredményeként számos nemzetközi jelentőségű őslénytani és ősrégészeti lelet került elő 40-45 lelőhelyről, elsősorban a Szeleta- a Herman Ottó-, a Balla-, a Subalyuk-, a Kőlyuk-, a Peskő-, és az Istállóskő-barlangokból. A kő- és csonteszközök, cserépedény-töredékek ma a múzeumok tárlóiban láthatók. A nemzetközi szakirodalom a Bükkben kialakult kultúrát önálló, Szeleta-kultúrának tekinti.

Az időszámítás előtti évezredek tanúja több földvár; a honfoglalás előtti időket idézi több szarmata és avar sánc. Amikor István király létrehozta az egyházkerületeket, a Bükkben sorra épültek a kolostorok – pálos kolostor Szentléleken és a Barát-réten, bencés Tapolcán, ciszter Bélapátfalva mellett. Csakúgy, mint az ország más területein, a tatárjárás után a földvárakat felváltották a kőből épült erődítmények. A hegycsúcsokon középkori magyar várak leomlott falait takarja az erdő, romjaikat megtekintve hosszú túrákat tehetünk ezen a csodálatos vidéken. Ilyenek az Ódor, az Éleskő, a Gerenna, a Dédesi, és a felsőtárkányi vár, de a hegy lábánál fekvő Diósgyőr és Eger várai is szerves részei a történelemnek – és a Bükknek. Az erdei iparról: a Bükk hegység az itt élő népek számára megélhetést nyújtott, az erdei mesterségek némelyikének hagyományai ma is élnek. Látni még a füstölgő szénégető boksákat és mészégető kemencéket. A faszenet manapság elsősorban Nyugat-Európában értékesítik. A kiváló bükki mésszel épült egykor a diósgyőri és az egri vár is. A mai utódok, a cementgyárak bányaudvarai ellenben – hatalmas méreteiknél fogva – gyógyíthatatlan sebeket hagynak maguk mögött.

Az erdei ipar legjelentősebbje volt az üveggyártás, 1712–1717-től – lengyel, majd szlovák és német munkásokat betelepítve – működött az első üzem Óhután (ma Bükkszentlászló). Az erdőt járva találhatunk elhagyott hutákat, melyekben a hegyi kvarckavicsot (békasót) dolgozták fel a bükkfából készített hamuzsírral üveggé. Ennek módját a szilvásváradi Erdei Múzeumban és a bükkszentkereszti Tájház és Üvegmúzeumban ismerhetjük meg. A legtöbbek számára azonban mindig is az erdőgazdálkodás kínált megélhetést. Ma már egyre kisebb mértékben, hiszen a védett területeken fokozatosan csökkentik a fakitermelést.

A Bükk hegység ipartörténetének szerves része a vasgyártás. Fazola Henrik az 1760-as évek végén kezdte kutatni a hegységet, felfedezte az egerbaktai kőszenet és a felsőtárkányi tetőfedő palát, Uppony határában pedig a vaskővonulat nyomait. 1770-re megszerezte Bécs támogatását, s kezdetét vette a vasgyári építkezés. Hamarosan működött a Garadnára épült vasolvasztó és a Szinvára épített két vasverő hámor. Évente 500 tonna kitűnő minőségű nyersvasat olvasztottak, 300 tonna rúdvasat gyártottak itt. A termelés mennyiségét tekintve akkoriban Diósgyőrt csupán egyetlen kincstári vasmű előzte meg a Habsburg Birodalom üzemei közül. Az eltelt idő alatt ez a környezet átélte a vasgyártás dicsőségét és bukását, mély nyomot hagyva a tájegységben, és az itt élő emberekben. Napjainkra a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt sorvadó ipar szennyező hatása csökkent, ily módon javult a környezeti állapot.

Ezt olvastad már?

Utazás

Lécre fel!

Beköszöntött a tél, aminek igazán a síelés szerelmesei örülnek a legjobban. Bár hazánkban is akad néhány síelésre alkalmas pálya, azok, akik igazán jó körülmények között szeretnének sportolni, minden bizonnyal ellátogatnak

Utazás

Karácsonyi szokások

Akár országon belül is akadhatnak eltérések, kik hogyan ünneplik a karácsonyt. Így van ez Magyarországon is, bár az egyes családi szokások között nem mutatkoznak hatalmas eltérések, mégsem ugyan úgy ünnepel

Utazás

Meseszép kirándulóhelyek

Az elmúlt hónapok többnyire arról szóltak, hogy otthon bekuckózva a meleg szobában töltöttük az időt, és nem csináltunk mást, mint ettünk, bámultuk a televíziót, jobb esetben kezünkbe vettünk egy érdekes