Évről évre gyerekek milliói tüsténkednek azon december 5-e estéjén, hogy minél tisztábbra pucolják csizmáikat, hogy az éjszaka folyamán legyen mibe beleraknia a Mikulásnak az ajándékokat. Hisz mindenki tudja, december 5-e éjjelén a Mikulás a jó gyerekeket ajándékkal, míg az egész évben rosszalkodókat virgáccsal ajándékozza meg.

Ez a hagyomány a régmúltra tekint vissza. A szokás kialakulása egy katolikus vallású római provinciában élő püspökhöz, bizonyos Szent Miklóshoz köthető. A legenda szerint Myraban, ahol ő püspök volt, élt egy ember, akinek volt három lánya, de szegény sorsuk miatt nem igen kerültek eladó sorba, ezért édesapjuk nyilvános házba akarta küldeni a leányokat. Szent Miklós segíteni akart rajtuk, de mind ezt titokban akarta tenni. Az egyik éjszaka bedobott egy erszény arany pénzt az ablakukon, aminek hála férjhez tudod menni mindhárom lány.

Miután kitudódott, hogy neki köszönhető a csoda, a falusiak elnevezték Noel Baba-nak, ami annyit tesz, hogy Adakozó Apa. Hogy mi igaz az előbb említett meséből, ami inkább hasonlít egy népmesére, mint egy legendás cselekedetre, nem tudni, de az biztos, hogy a keresztények erre alapozzák azt a hagyományukat, hogy a gyerekek a szépen megtisztított cipőiket az ablakba helyezik, majd izgatottan várják, hogy másnap reggel mit fognak rejteni.

A fent említett hagyomány a 19. században terjedt el világszerte. Térségenként némileg átalakultak a szokások, de egy változatlanul mindenhol megmard, mégpedig az ajándékozás hagyománya. Míg a katolikusok december 6-án tartják ezt az ünnepet, addig a protestáns egyháznál majdnem egy hónappal hamarabb, november 11-én jegyzik ünnepként. Emellett ők nem Szent Miklóshoz, hanem Szent Márton nevéhez fűzik ezt a hagyományt. Az angolszász területeken, ugyebár Santa Claus alakja egybeforrt a karácsonnyal, náluk nem a Jézuska, hanem a Mikulás hozza az ajándékokat ezen a napon.

A Mikulás lakhelyével kapcsolatban is mutatkoznak eltérések. Az angolszász területeken élők úgy vélik, hogy az Északi-sarkon él a manóival, ahol egész évben azon tüsténkednek, hogy elkészítsék karácsonyra az ajándékokat. Ezzel szemben a katolikusok azt vallják, hogy a Mikulás a mennyben él az angyalkáival és onnan figyeli és óvja a gyerekeket.

A Mikulás ma már elég modern formában él a köztudatban, köszönhető ez annak is, hogy rengeteg cég használja a Mikulást reklámarcként. A karácsonyhoz hasonlóan a Mikulás is pezsdítően hat a kereskedelemre, ezért építkeznek a cégek a karácsonyi időszakban a Télapó alakjára. Mondhatni külön üzletággá nőtte ki magát, olyannyira, hogy a bevásárlóközpontokban erre az időszakra állások sokaságát hirdetik, Mikulásnak beöltöző emberek számára.

Egy másik modern felfogás tekintetében ma sok gyerek számára a Mikulás megtestesítője a Lappföldön élő, a magyarok számára sokszor viccesnek hangzó, Joulupukki névre hallgató lappföldi Mikulás. Az ünnepek közeledtével minden évben hazánkba is ellátogat, számára ez egy hivatássá nőtte ki magát.

A Mikulás kinézete is átalakult az évek során, bár vannak, ahol még őrzik a régi hagyományokat – ilyen például Csehország és Hollandia -, ahol a Mikulás még mindig inkább emlékeztet a hagyomány elindítójára, Szent Miklós-ra. Ám a legtöbb mesekönyvben, rajzfilmben az átalakult öltözetű, piros nadrágban és kabátban, valamint piros bojtos sapkában jelenik meg. Azt az elképzelést pedig, hogy a Télapó egy nagy hasú, kipirult arcú és jókedvű öregúr, már az emberek húzták rá, nem pedig a legenda hozadéka.