Emlékiratok…
Egyéb 2018-07-26 125

Emlékiratok…

Valamikor, talán 94′ nyarán egy országjáró körútra indultam. Összes cuccom az volt amit felhúztam, plusz 5000 Ft, egy pisztoly, öngyújtó, és két igazolvány… Már mögöttem volt az Északi-középhegység és a Pilis, mikor a Vértes helyett a Balatonra mentem a P. Mobil koncertre.

A helyszín Zánka volt, ahol már többször is megfordultam valami érthetetlen vágy miatt. Szerettem ezt a helyet. Nem volt különösebb varázsa, legfeljebb a szép lányok és a lehetőség, hogy ne vigyenek be a yardék csavargásért. Itt nyugodtan szunyálhattam a sportpályán is…

Két napja ejtőztem már itt és kezdtem unni a dolgot. Minden nap a parton töltöttem időm nagy részét. Kaját a reggeli áruszállítóktól kunyeráltam, ha nem adtak loptam…

Szombat volt, este kezdődött a koncert… Délután egy fura sráccal találkoztam. Csavargó volt, ízig-vérig! Egy idősek voltunk, megértettük egymást. A közös téma is megvolt: az út…

Estig beszélgettünk. Kiderült, hogy több országból kitiltották csavargásért, családját már régen nem ismeri, volt lakása, autója, de egy szabadabb életért mindent odaadott… Most, ha vége a koncertnek, megy Olaszországba, persze stoppal, mert pénze alig van… Ekkor értettem meg, mi az, ami nekem is évek óta hiányzik! A szabadság! Hogy ne várjanak vissza időre, hogy bárhova elmehessek, bejárjam legalább az országot, és minden vagyonom az a napló legyen, ami ennél a srácnál is ott volt… Amiben az emlékiratait hordozza, amiben fellelhetők a vágyak szabadszájú kinyilatkozásai, és az élethez való ragaszkodás… Megkértem, ha egyszer úgy érzi nincs tovább, küldje el nekem a naplóját és én részletekben elküldöm egy-két olyan helyre, ahol mások nagyra fogják értékelni…

Másnap elindultunk… Ő nyugat felé, én pedig keletre. Sokáig láttuk egymást a zánkai híd két oldalán, míg egy autó felvett… Azóta sem láttam… Másfél évvel később kaptam egy borítékot, benne az ő naplójával! Mindössze ennyit írt megjegyzésképp: Beteg lettem, haza kellett jönnöm… Rák… Nincs tovább.

Sokáig gondolkoztam, kinek is írjak, főképp mit, mert voltak benne nem sajtóképes dolgok is… Aztán jött a lehetőség, hogy legépeljem és diszkmag.-ba elküldhessem!

Nem tudom, ki hogyan fog hozzáállni a dolgokhoz… Meg kell érteni, miről is van szó. Aki sosem csavargott egyedül, sosem aludt árokparton, sosem ült éjjeli tüzek mellett magányosan és sosem lehetett szabad, annak talán csak firkálmány lesz az egész. De nekem, és azoknak, akik tudják mi a csavargás, azok biztosan meríthetnek belőle mind lelkileg, mind gyakorlatilag…

„Broáf” néven írom ezeket a morzsákat, mert nekik címük, nekem pedig jogom nincs „megmásítani” ! ! !

BROÁF

…már megint itt vagyok a Látó-köveknél! Minden évben eljövök és egy késsel újramélyítem az évekkel ezelőtt bevésett jelet. Túl szép a kilátás… Miért jövök el minden évben ide? Mi az, ami megfog? Az a különös magány érzése, ami kellemes szorongással tölt el? Vagy az, hogy itt fenn a csúcson úgy érzem, hogy minden az enyém… Igen ez az… Bár minden alkalommal elvesztem az érzést, mindig felelevenítem jelenlétemmel…

Rágyújtok, elteszem a füzetet és továbbállok! Hogy mi lesz a cél, nem tudom… Pedig lassan este lesz! Valahol a közelben van egy kicsike kis falu, benne egy kedves pappal. Két éve adott szállást. …Elég hideg van itt a hegyekben így hajnalban! Most eszem a rántottámat, amit a pap felesége csinált (lehet, hogy nem a felesége, de ha evangélikus, akkor akár az is lehet…még nem kérdeztem…). A szállásért és a reggeliért cserébe lekaszáltam az árokpartot… Utána keresek valami munkát a faluban, mert kevés a pénzem! Ha kell kapálok, ha kell, sepregetek vagy kaszálok. A lényeg, hogy kapok cserébe kaját, vagy egy kevés pénzt…

…nincs munka, pedig már öt-hat falun átcaplattam! Lassan este lesz, de reggel óta nem ettem. Lehet, hogy valahol a Sajó partján kell aludnom? Ha odaérek, közel 30 km lesz mögöttem… Puhányok! Nektek kellene szivaccsal a kezetekben mosakodnotok, vagy a folyóból mert vízzel fogat mosnotok! Bevallom, eleinte nekem is szar volt…

…két napja már, hogy nem írtam egy szót sem! A két nap stoppolással ment el. Most Kőszegen vagyok. Van egy rakás pénzem… Reggel óta mosogattam és sepregettem egy szállodában. Holnap is lesz munka, legalábbis azt mondták… Valamelyik nap át kéne nézni osztrákékhoz! Talán megszedhetném magam. Már kezd szakadozni a bakancs talpa. Ha lesz pénzem, kicserélem egy jobbra! A farmer is elég koszos, ki kéne mosni valahol. Itt biztos nehéz lesz, az emberek elég bizalmatlanok! Így pedig nem mehetek át a határon…

…Kezdem elhanyagolni az írást, pedig egyszer még jól jöhet… „Odaát” vagyok! Itt minden olyan tiszta, és ebben a kis faluban nagyon közvetlenek az emberek… Latymatag német tudásommal elboldogulok. Jól megfizetik a házkörüli munkámat… A héten jó volna átruccanni olaszba! Persze stoppal…

…Egy olasz fogdában vagyok! Kissé berúgtam és a hatóság garázdaság miatt kitiltott az országból! Most volt itt a magyar nagykövet. Rendes volt… Egy futárkocsival hazavisznek! Viszont két évig nem jöhetek ide!!!

…Itthon nem adtak át a magyar hatóságoknak. Budapesten maradtam és tarhálásból éltem egy hétig. Napi 2000-3000 Ft is összejött. Hasonszőrű srácokkal és csajokkal csavarogtam a fővárosban. Esténként a Tabánon aludtunk… Néha-néha mellettem volt egy csaj! Az volt vele a baj, hogy másokkal is kefélt, s ha nem volt pénze kiment strichelni… Egyszer összeverve jött haza. Valami strigó agyonkalapálta a „konkurenciát”! Akkor este vagy húszan kimentünk a Gyorskocsiba, de a strigót nem találtuk… Érdekes volt ez az élet, nem szenvedtünk hiányt semmiben, volt pia és cigi is bőven! Néha, egy-egy hűvösebb éjszakán inkább a várost jártam ha nem tudtam aludni… Kezdem unni ezt az életet! Ezek a srácok leragadnak itt, és nem mennek sehová! Nekem a véremben van az „ÚT”… Mennem kell…

…Furcsa dolog az ÚT! Van benne valami vonzó. Nem tudom, mi az, de kell hogy legyen, különben nem volnék itt… Itt sosem vagy egyedül! Társaid a bokrok, a fák, az ismerős kilométerkövek, a feszületek! Stoppolsz, és élvezed ha nem vesznek fel… De élvezed ha közelebb jutsz a célhoz… Időd, mint a tenger, nem sietsz! Ma vagy holnap, mindegy… Időnként ismerős utakon jársz, ahol minden fát ismersz, emlékszel ki vett itt fel és mikor. Férfi volt az illető vagy nő… Beszédes vagy zárkózott…

Nyáron izzadsz, mint egy ló, télen befagy a segged is! Mégis mész, mert hajt a véred. Nyáron süt a nap, jól esik egy folyóban megfürdeni, leülni az út szélére és nézni a forgalmat. Hallgatni a madarakat, futni a dinnyecsősz elől. Télen más a helyzet, mert kevés az autó! Viszont nagyobb érdem, ha végigmész néhány szakadékon, mint nyáron… Lehet dobálni a tehervonatot hógolyóval, lehet egy rossz nejlonzsákkal „szánkózni” a hegyoldalon, lehet az erdészekkel jókat iszogatni és pattogó, izzó kályha mellett leheveredni! Nincs tabu, mert nincs aki tiltana…

De néha fáj, hogy nem tudod kivel megosztani az élményeidet, nincs akihez igazán hozzábújhatnál és nincs, aki megértené mi a faszért nem bírsz a seggeden maradni, mi a picsáért baszogat a yard, mikor a falu szélén tüzet raksz éjszakára!!! Lehet, hogy ez egyfajta betegség, de nekem mindenesetre nagyon megfelel. Ha keservesen is, de legalább szabad vagyok… Nem kell igazodnom senkihez, nem kell időre mennem. Kár hogy nincs törzshelyem, bár lassan minden helyet ismerni fogok Magyarországon…

Pompás érzés, mikor a tehervagon fékezőfülkéjében ücsörgök és minden állomáson csodálkozó, vagy éppenséggel kicsinylő pillantások kisérnek! Mindegy hol áll meg a vonat, nekem ott is nagyon jó! Most éppen egy út mellett haladunk és egy Ladából integetnek… Persze, hogy visszaintegetek! Azért vigyázni kell, mert volt olyan, hogy igazoltató rendőr is észrevett, aztán csapot-papot otthagyva tepert a vonat mellett a következő állomásra, hogy elkaphasson. Szegénykém nagyon sietett, így volt időm a fékezőkereket megtekerni. A vonat szépen megállt, mert a mozdonyvezető észlelte a fékezést. Leugrottam és búcsút intve eltűntem a balfenéken… He-he-he…
Szóval furcsa az egész, de legalább nem rossz…

…Istenverte szar volt ez a hét! Gödöllőn elkapott egy zápor, s mire beértem valami fedél alá, bőrig áztam… A patak partján levetkőztem, hogy megszárítsam a ruhámat, mire néhány arrajáró helyi fenegyerek elverte rajtam a port. Nagy nehezen kimentem egy erdőbe és tűz mellett szárítkoztam. Este egy krimóba caplattam be, de nem nyújthattam valami épületes látványt, mert innen meg kidobtak… A HÉV mellett szunyáltam… Faszomat ebbe a városba…

Másnap, szerdán, meg a yardok vittek be Piliscsabán a vasútállomásról! Persze estére engedtek ki, nehogy fedél legyen fölöttem… Másnapra rohadtul belázasodtam… Reszkettem, mint a nyuszi rókaszájban. Az összes pénzem elment gyógyszerre, aznap pedig nem is ettem! Volt ott egy egyházi tábor, aminek a gondnoka befogadott vasárnapig. Muszáj volt dolgoznom, pedig rohadt szarul voltam. Pénzt nem adott, de legalább nem fáztam, és nyelhettem a citromos teát… Vasárnapra nagyjából rendbejöttem, úgyhogy megköszöntem a vendéglátást és továbbálltam… Féltem, hogy újra elkap a takony, úgyhogy a közelben maradtam. Éjszaka a Nagy-Kopaszon szunyáltam. Egész éjfélig a csillagos eget nézegettem! Vajon nekem is van csillagom? Még sosem választottam… Érdekes volt, ahogy a Göncölszekér haladt az égbolton. Elaludtam…

Reggel kicsit hűvös volt, így gyorsan útra keltem a Börzsönybe. Valamikor volt egy barátnőm, aki errefelé lakott, és sokat jártunk ki a hegyekbe a szomszédos falvakba. Gondoltam felelevenítem ezeket a régi szép emlékeket. Hát felelevenítettem, abban nem is volt hiba. Majdnem sírva fakadtam az emlékek láttán… Nem szégyellem, mert csakugyan így történt! Szerettem azt a lányt, aztán a rohadék megcsalt, én meg otthagytam, hadd bőgjön. Szóval csak szarabb lett a kedvem az egésztől… Ez van!!! Estére kibaszottul megéheztem, már közel két napja nem ettem. Volt egy szedres, amit megkopasztottam, de nem verte el az éhségem… Viszont a közeli barackos igazi csemege volt agyongyötört gyomromnak… Az ébresztőm a csősz ordibálása volt, úgyhogy a drótkerítést röptében vettem. Különösen, hogy a sörétek a nyakamon pattogtak… A rohadékkal éjszaka kibaszok! – fogadoztam.
Reggelivel a pap kínált meg, kérve, meséljem el mi jó nekem ebben az életformában. Szótlanul ettem, majd felkeltem és távoztam.
– Ez… – mondtam a kapuban, és elslattyogtam. Nem tudom megértette-e? Este visszamentem a csősz kertjébe és óvatosan leráztam vagy 30 fáról a termést. A javát a hátizsákba tettem, a többit összetapostam…

…Útálom a telet!!! Nyáron mindig örömmel gondolok rá, de mikor eljön, már kibaszottul útálom. Mindig olyan hideg!!! Na persze, ha volna egy meleg szoba, más lenne! De ilyenkor nincs, vagy csak nagyritkán. Muszáj bemennem egy városba! Jó lenne Pest is csak kissé messze van. Legalábbis innen Záhonytól. Ha holnap hideg lesz, itt hagyom ezt a kies, félelmetes és hideg menedékházat és felmegyek Pestre!

…Nagyon fázok, így a stoppolás az egyetlen reményem, hogy időben Pesten legyek (pénzem nincs, a tehervonat meg átkozott hideg…). Persze, hogy mindenki baszik engem felvenni… Vagy 10 kocsival, és úgy 10 óra alatt jutok fel… Keresném a régi haverokat, de nem lelem őket! Üres a Tabán… Hova a faszba költözhettek ezek idén?

…Egy hónapja írtam utoljára! Iszonyatos nélkülözéseket éltem át!!! Olyan rácsok fölött aludtam, ahol meleg levegő szállt fel. Minden szar kaját meg kellett ennem, mert megdöglöttem volna. Alig jött össze pénz a tarhálásból is. Érthető, hiszen láttam egy-két mocsok csavargót, aki ha kapott 5 Ft-ot, kért még egy szál cigit, meg még egy kis pénzt a barátnőjének, stb. A végén a gyanútlan adakozót közel 100 Ft-tal kopasztotta meg. Nem csoda, ha lenézik a tarhálókat. Én mindig normálisan kérek és ha elutasítanak, azt is megköszönöm, és nem kunyerálok még valamit…

Szerencsésnek mondhattam magam, ha a yardék bevittek, mert egyszer sem engedtek ki reggel 10 előtt! Ekkora már elmúlt a nagy hideg… Szóval kibaszott szar volt… Most viszont aranyéletem van! Kórházban vagyok, vakbélműtéttel… Fűtenek!!! Van emberséges kaja!!! Van időm írni is, legfeljebb nincs miről… Bár tény, hogy nem unatkozok… Minden reggel megborotválkozok, zuhanyozhatok meleg vízzel. Az egyik ápolónő – vagy negyvenéves – szemet vetett rám. A szobatársam azt mondta, hogy elvált! Majd meglátjuk… Egyelőre nincs hozzá erőm…

…jó a kégli is, meg a tulaj is. Már elmúlt 40 éves, de állati jól tartja magát! Elvált, igaza volt a vén alkoholistának… Most van aki mos rám, főz, és ellátja minden(!) gondom. Nem tudom meddig maradok, mert már egy hete vagyok itt, a varratok sincsenek bennem. Egyelőre maradok, és majd márciusban lépek le…

…ma már összesíthetek… Elég régen csavargok már, lassan muszáj lesz visszatérnem a hétköznapi életbe! Szóval… Szüleimre már nem emlékszem, nevelőotthonban nőttem fel. A gyakori szökések után mindig visszavittek, aztán már profi módon csináltam. Az ország másik végébe mentem. Akkor 17 éves voltam… Ma már 22 leszek… Öt év nélkülözés, öt év család, barátnő (mármint komoly kapcsolat…), barátok és pénz nélkül! Nem bántam meg, mert sokkal többnek érzem magam, mint azelőtt! Kicsi korom óta utáltam, ha valaki rám akart kényszeríteni valamit… Szabadnak születtem! Nem úgy mint a kemény motorosok, akik csak bandában fenegyerekek, és estére puha ágy várja őket. Akik csak motoron járnak, elhízott disznók, ha lekéne gyalogolni 50 km-t, belehalnának…

Szabadnak, mint a madarak vándorúton… Nekik nem sürgős… Nekem se! Amit akartam, láttam. Mindenre emlékszem, a hegyekre, sziklákra, folyókra, patakokra, határőrökre, hatóságokra, tehervonatokra, stb. Most kint vagyok Olaszországban… Innen egyszer kitiltottak, de már lejárt a határidő! Hollandiába, Svájcba, Franciaországba idén még nem mehetek…

…Füstös vagonok, morc sínbohócok! Ti legalább csak a kötelességeteket teljesítettétek… Mint ahogy én is!!! Tegyétek a szívetekre a kezeteket és valljátok be: legalább volt mit mesélni a családnak és a kollégáknak!

Autósok, akik felvettetek! Nem tudom mi volt az a motiváció, ami ebben a romlott világban rábírt titeket arra, hogy felvegyetek, de nagyon köszönöm… És ti, kik még erre is képtelenek voltatok, vagy a fejeteket fordítottátok el, esetleg azok a nők, akik mereven az utat bámulták, nehogy „észrevegyenek”, hát ti basszátok meg magatokat!!! Szarok a puccos seggetekre, mert hozzám képest nagy tahók vagytok! Milliomos csemeték nagy kocsikkal, ti meg a világ legnagyobb faszfejei vagytok… Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. Kezdek tönkre menni! Hajópincérnek jöttem ki, most meg köhögve az utcát járom! Mi lesz velem, ha valahol a kikötőben agyonvernek! Kihez kerül ez a napló és mi lesz vele!? Talán a tengerben végzi velem együtt… Kár lenne, inkább tudjátok meg az igazat!!!

…beteg lettem, rákos, tüdőileg! A diplomácia hazavisz!

…járni is alig tudok, nincs erőm írni, tele vagyok morfiummal!

…félek, de nem a haláltól! Kihez kerül a hátizsákom? Elégetik a ruhám? És engem is? A kurva életnek kellett cigiznem! Bár nem sajnálom sem a piát, sem a cigit…

…Rohadtul lefogytam… Mi lesz a naplómmal? A szomszédom megkérdezte, miért sírok! Mondtam neki, hogy nem sírok, csak elvagyok keseredve, mert nem tudom mi lesz a kedvenc cuccaimmal… …Igen!!! Az a srác Zánkán! Van valahol egy noteszem, abban benne van a cím! Csak kapja meg! Még ma feladatom az ápolónővel.

…Már várják a naplót, befejezem! Volt egy író, s egy híres “biblia”. Az író Jack Keruac, a könyv: ÚTON. Olvassátok el, bár más mint az én történetem, érdekes…, érdemes…

In memoriam…

Hát ennyit erről a csavargóról, akit csak egy napig ismertem, de tiszteltem azért a bátorságért, ami sokunkban nincs meg! Időnként én is útra kelek, de ott van mögöttem a biztonságot adó otthon, munkahely, pénz… Vajon ki az, aki csak úgy elindul a vakvilágba, de nincs hová menni.  Kóborol, pedig sehol sem várják! Ázik esőben, fürdik patakban, télen egyedül él valami elhagyott helyen, lop, hogy megéljen! Nyáron bokrok, fák alatt alszik, nappal úton van… Stoppol, de nem tudja hová megy…

Láttam, hogyan lép bele mezítláb az üvegszilánkba. Láttam, hogyan alszik Zánkán a sportpálya mellett. Láttam, milyen közömbösen indul útra, pedig az az utolsó volt. Akkor még egyikünk sem tudta… A nyolc spirálfüzetből álló napló itt-ott olvashatatlanná gyűrődött, de a lényeg így is le lett írva! Sok hasonló történet volt benne, ezeket kihagytam. Sem időm, sem erőm nem lett volna legépelni, kijavítani, kipótolni… Kihagytam a személyes dolgokat is. Lehet, hogy nem tettem helyesen, de ez van! Maradjon kettőnk titka! Úgy mint a neve, ideiglenes barátnői, szülei!

Sajnos nem tudom, hol temették el, de biztos vagyok benne, hogy nincs semmi jel azon a síron, legfeljebb egy állami fakereszt, rajta egy név és két évszám… Virág? Gyertya? Ezt ő sem akarná… De talán egy szikla, rajta örökzöld borostyánnal, és egy késsel vésett jellel: ÓCSKÁS…

CSUHÁS

Ezt olvastad már?

Egyéb

„Hogyan lehetnék én is ötös?”

Minden tanulóban felfedezhető a tanulási szándék. Induljunk ki csak abból, hogy a gyerekek felfedezik a körülöttük lévő környezetet, kezükbe veszik a tárgyakat, vagy ahogy érdeklődésüket fejezik ki bizonyos dolgok iránt.

Egyéb

Német nyelvet tanulsz? Segítünk, hogy könnyebb legyen!

Sikerélmény nélkül nem megy. Hiába tanulsz, minden tudásodat, szorgalmadat beleadod, ha nem érzed, és nem tapasztalod, hogy haladsz, akkor sajnos a tanulást úgy, ahogy van, megunod, és abba is hagyod.

Egyéb

Mit kezdjünk a hibás karácsonyi ajándékokkal?

Évek óta a legtöbbet vásárolt karácsonyi ajándékok listavezetői között a különböző műszaki cikkek és ruhadarabok szerepelnek. Ezek tűnnek a legpraktikusabbnak, ugyanakkor ezek rejtik a legtöbb veszélyt magukban. A elektronikai kütyük