Akár természetes hangulatingadozással, akár komolyabb drámával kell megküzdened, rengeteg megelőző stratégia és eszköz áll a rendelkezésedre ahhoz, hogy változtass a dolgokon. A szülői reakciók és válaszok a gyermek viselkedésére gyakorolható hatás legjobb eszközei. Amikor a gyermek kicsi, és mi irányítjuk, az a dolgunk, hogy a rendelkezésére álljunk, és óvjuk a veszélyektől. Egy kamasznak másra van szüksége: a legfontosabb változás, hogy bár még mindig kellesz neki, most ő szabja meg a feltételeket.

Külön, mégis együtt

Ha egy gyermeknek tizenéves koráig kiszámíthatóan, következetesen és biztonságosan telt az élete, és kevés (túlságosan megterhelő) nehézséggel és küzdelemmel találkozott, viszonylag jó tűrőképesség fejlődik ki benne. Képes megfelelni az új kihívásoknak, és leküzdeni a tizenéves korban elé tornyosuló akadályokat

Az a gyermek viszont, aki fiatalon komoly nehézségeket élt át (változás, veszteség, gyász, zavar, trauma, kudarc, szenvedés), ugyan szintén magas toleranciaküszöbbel rendelkezik, nagyobb eséllyel reagálja túl a legapróbb nehézségeket, válhat feszültté és eshet pánikba. Ha túlféltették, vagy óvták a hibáktól és kihívásoktól, szintén nehezen boldogulhat később, amikor önálló döntéshelyzet elé kell állnia.

Idegesség, stressz és nyugtalan viselkedés alakulhat ki nála, hogy kiváltsa belőlünk az áhított szülői figyelmet, amiről megtanulta: mindig kisegíti őt. Ahhoz, hogy a lehető legkevesebb feszültséggel vezessük át kamaszunkat a függetlenségbe, apró léptekben kell biztatnunk, hosszú pórázon, olyan tempóban, amit még bír.

Ne próbáljuk arra sarkallni, hogy ránk hagyatkozzon. Ez az időszak megköveteli tőlünk a jelenlétet, a bátorságot és a türelmet – tűrjük a viharokat és örüljünk az önálló eredményeknek. És meg kell találnunk az egyensúlyt a támogatás és a függetlenedésre való biztatás között.

Nem lehet elég korán kezdeni

Az elengedés folyamatát már kisebb korban elkezdhetjük megalapozni. Adjunk neki minden nap egy életkorának megfelelő elvégzendő feladatot (pl.: takarítás, rendrakás, szétválogatás, pakolgatás, kistestvérre vagy kisállatra vigyázás, főzőcskézés, vásárlás, tervezés, szervezés). A begyakorolt tevékenység bevésődik és szokássá válik. Ne feledjük: ha nem végzünk el helyette bizonyos dolgokat, később, amikor teljes felelősséget várunk el, kevesebb lesz az összezördülés.

Elengedés és segítségnyújtás

Amennyire lehetséges, engedjük el a pórázt, és hagyjuk, hogy hasznos tanácsokkal, trükkös ötletekkel és egy icipici segítséggel magától jusson előre. A túlféltéssel és az örökös kisegítéssel, illetve a túl hirtelen szélnek eresztéssel egyaránt az a baj, hogy a gyermek nem sajátít el önálló problémamegoldási stratégiákat. Tudat alatti függésmintái alakulhatnak ki, amelyek tehetetlenségben vagy gyöngeségben nyilvánulhatnak meg, és szinte megbénítják a növekvő gyermeket.

Továbbra is elérhető közelségben kell maradnod, de a háttérben, készen arra, hogy előlépj, amikor valóban szüksége van a segítségedre. Nagyon fontos, hogy a kamasz fel tudja mérni, mikor elengedhetetlen a segítség, amit kér, nem elvár vagy követel, amikor valódi kihívással találkozik. A támogatást, tanulságot és biztatást építően osszuk meg vele. Meg kell tanulnia, hogyan rázódjon helyre a rossz élmény után és hogyan küzdje le a feszültséget. Nem sül ki jó belőle, ha a szülő dolgozik helyette, vagy összevont szemöldökkel strázsál fölötte.

Bízzunk benne, próbálja meg!

A gyermeknek biztatást és önbizalmat kell éreznie küszöbönálló feladataival kapcsolatban, és azt, hogy a szülője bízik abban, hogy képes megbirkózni az előtte tornyosuló nehézségekkel. Valószínűleg mindenféle bizonytalanságot érez, és megneszeli a kétkedés legkisebb jelét is. A kaotikus és bizonytalan kamaszkorban biztos horgonypontot jelenthet, ha egy számára fontos ember szívén viseli a sorsát. Ezt a következőképpen érhetjük el:

• Tiszteljük őt erőfeszítéseiért és kitartásáért!
• Legyünk őszintén biztosak a képességeiben, és hogy rátalál a helyes ösvényre!
• Legyünk türelmesek! A tanulás időbe telik, a hibákból pedig okulni lehet.

Miközben mind önállóbb lesz, azt kapja tőled jutalmul, hogy egyre jobban bízol benne, egyre kevésbé aggódsz érte, egyre több szabadságot kap, és egyre magabiztosabban halad előre. Így motiváltabb, megfontoltabb, lelkesebb és megértőbb lesz. Amikor elengedjük a pórázt, ne aggódjunk, ugyanis a megbéklyózás hosszú távon haragot szülhet, és eltávolíthatja tőlünk a gyermeket.