2012 óta március 20-át tartják a boldogság nemzetközi világnapjának. A közeli évforduló szolgál annak apropójául, hogy foglalkozzunk a mostanság oly népszerű boldogság index feltérképezésével. Érdesség, hogy Bhutánban 1972 óta létezik bruttó nemzeti boldogság, ami az ország fejlettségének mérőeszköze. Azóta több ország, sőt az Európai Unió is kísérletet tett állampolgárai elégedettségének felmérésére. Mivel a boldogság több aspektusból is megközelíthető, az index több dimenzióban vizsgálódik. Az éves jövedelemtől eltekintve számításba veszi a társadalmi kapcsolatokat, a munkahely és a családi élet közötti harmóniát.

Míg hagyományosan a GDP egy adott időintervallum alatt megfigyelt gazdasági termelési mutató, a boldogság index egészen más számokat tart fontosnak. Az emberek jóléte nem csak anyagi juttatásokat jelent, vagyis profitot, hanem sok egyebet is, melyeket elég nehéz számadatok formájában kifejezni. Szemmel láthatóan azonban ez nem zavarja a társadalom kutatókat, akik szeretnék nyilvánosságra hozni, mit kell számításba venni a boldogság kifejezésénél. Ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mennyire boldog egy ország, sok mindent kell megvizsgálni.

Talán nem véletlen, hogy csak azokban az országokban tartják fontosnak a boldogság felmérését, melyek a gazdaság magasabb fejlettségi szintjén vannak. A társadalmi differenciák minél nagyobbak egy adott országban, annál valószínűtlenebb, hogy a vezetők megpróbálják kideríteni, ki boldog és ki nem, mivel feszültséget szítana a felmérés. A gazdasági mutatók optimális állásánál azonban már kutatható, milyen az emberek életszínvonala. Sokan agyrémnek nevezik az ötletet, mert egy tudomány sem tudja számszerűsíteni a boldogság fogalmát. Hogyan lehetne akkor megmérni?

A boldogság mindenki számára más jelent

Valakinek a mindennapi betevő megléte jelenti a legfőbb örömöt, más pedig akkor érzi jól magát, ha elkölthet több millió forintot egy új autóra. Az alapszükségletek- és a luxus biztosítása között nagy különbség van, ezért is nehéz meghatározni, mi számít boldogságnak egy ember életében. Életkor szerint is változnak az igények. Egy 20 éves fiú ízlése nyilván más, mint egy 60 éves meglett férfié, ahogy a 10 éves kisgyermek álmai sem közelítik meg apja óhaját-sóhaját. Van értelme akkor keresni-kutatni a boldogságot?

Sokan próbálták már megfogalmazni, definiálni, de még mindig nincs válasz sok kérdésre a jólét egyes formáit illetően. Ahogy Keletről Nyugatra haladunk a térképen, és felbukkannak az országok, látható, hogy a gazdasági-szociális helyzet a meghatározó. Nem szabad úgy gondolni a boldogságra, mint egy kézzel fogható, számokkal kifejezhető valamire. Ilyen nem létezik. Boldogságot jelenthet egy szépen megírt költemény elolvasása, kirándulás a természetben a családdal, a lottófőnyeremény megszerzése, találkozás kedvenc sztárunkkal, karácsonyi ajándékozás és még sorolhatnánk, mi minden.

Elgondolkodtató viszont, hogy a felmérések szerint a magyar nemzetnél pesszimistább nép kevés van. A szomorúság és csüggedés terén verhetetlenek vagyunk, ha hihetünk a statisztikáknak. Bár úgy tartja a mondás is, hogy sírva vigad a magyar, így nem meglepő, ha a mentalitásunknak tudjuk be a melankóliával tűzdelt képlékeny hangulatot. Külföldi szemmel nézve bizonyára furcsa, hogy a sírás az öröm társai egymásnak, ez külön fejezete a szép magyar történelemnek és hagyományőrző kultúránknak.