Bár elsőre senki nem gondolná, modern kori rabszolgaság van kifejlődőben a fejlett országokban. Ott, ahol a szabadság korlátainak lebontását hirdetik, van a legnagyobb rabság. Nem fizikai korlátozásról van szó ugyan, hanem a lélek megkötözöttségéről, melyet az idő feletti uralom jellemez. A modern kori rabszolga kiszolgáltatott a telefonjának és táblagépének; egy lépést sem tud megtenni anélkül, hogy ne csetelne vagy társalogna online. Komfortérzéséhez szigorúan hozzátartozik, hogy zsebében érezze készülékét. Napi 24 órában függ kütyüitől, s nem is feltételezi, hogy azok uralják életét és fokozatosan átveszik az irányítást cselekedetei felett.

A technika csodálatos vívmányának tartott okostelefonok szinte sakkban tartják az embert, és arra késztetik, hogy több és több időt töltsön velük. Oly sok alkalmazás vált elérhetővé a felhasználók számára, hogy a kísértés folyamatos. Gyerekeknek, tiniknek, de idősebbeknek is fejlesztenek programokat, hogy szimpatikussá tegyék az intelligens készülékeket. Ma már nem ritka, hogy egészen kicsi korban megkapja a gyermek első telefonját, s nagy önbizalommal használja az ébren töltött időszak 40-50 százalékában.

Sajnos, előfordul, hogy a telefonhoz való ragaszkodás kényszeressé válik, és időben, energiában sokat rabol el tulajdonosától. Sokaknak kényelmes otthon ülve telefonon játszani vagy a táblagéppel szórakozni, mint lemenni az uszodába vagy focizni a barátokkal, esetleg csevegni barátnőkkel egy kávézóban. Úgy tűnik, hogy a telefon lett az új haver, mely észrevétlen szolgává teszi gazdáját. A gazda lesz a szolga, a szolga pedig az Úr, mely kénye kedvére formálja a felhasználó személyiségét. Afféle jellemtorzulás figyelhető meg szélsőséges esetekben, ami kóros elváltozást is előidézhet.

Mint tárgy, a telefon és a táblagép nem veszélyesebb, mint például egy csavarhúzó vagy turmixgép. A benne lévő tudás jelenti a kihívást, amit használója mindenáron meg akar szerezni és nem rest szabad-, de munkaidejében is pötyögtetni a betűket és használni az alkalmazásokat. Addig nincs baj, amíg a tulajdonos ismeri a határokat, és csak azokat a szükségleteket elégíti ki telefonjával, melyek beépülnek napirendjébe. Nem gond, ha hívásokat intéz célszerűen, főleg ha munkahelyi kötelesség. A probléma a túlkapásokból adódik, ha a telefon birtoklása létkérdés és hiánya stresszt okoz. Ebben az esetben beszélhetünk függőség kialakulásáról, amit kezelni kell. Nem természetes ugyanis folyton a telefont lesni, várni, mikor cseng ki vagy játszani rajta szakadatlan.

Az idősebb generációhoz tartozók állítják, sokkal jobb világ volt, amikor a kütyük még nem hatottak ki az életminőségre. Az informatikai forradalom óta azonban évről évre újabb technikai csodával bombázzák a potenciális vevőket, s ez magában hordozza, hogy a figyelem valami másfelé irányul. Nem ritka, hogy a kütyüfüggőség olyan méreteket ölt, hogy időben és pénzben károsítja az illetőt. Amikor a családi kirándulás helyett egy újabb mobil vásárlása a cél, akkor már érdemes elgondolkodni az értékrenden.

A társas kapcsolatok alakulására jelentősen kihat, ki mennyi időt tölt gépével és meghatározza azt is, mennyire lesz sikeres. Nyilvánvaló, hogy a sikerességhez tettekre van szükség, melyek időigényesek, ezért érthető, hogy minél több időt tölt valaki például számítógép előtt haszontalansággal, annál kisebb az esélye bizonyítani rátermettségét hivatásában. S ha nincs sikerélmény, több a kudarc, ennek pedig egyenes következménye a csüggedés és keserűség. Mondani sem kell, egy megkeseredett ember társaságát kevesen keresik.