Gyakori, amikor azt látni, hogy egy agresszív gyerek tolakodik, furakodik a játszóházban. Minden neki kell, ő az első, a leggyorsabb mindenben. Ám ez a viselkedés a játéktér egészét érinti. Hatással van a többi gyerekre és még a szülőkre, kísérőkre is. Egy-egy agresszív, erőszakos gyerek súlyos károkat okozhat a gyengébb gyermek lelkivilágában. Ilyenkor a szülőn is sok minden múlik, hogy vajon az érintett gyermek hogyan éli meg az esetet. Ebben a cikkünkben azt tárgyaljuk meg, hogy mit lehet tenni a játszóházban, az óvodában, az iskolában vagy éppen egy parkban egy agresszív gyerek ellen. Hogyan kezelhetjük optimálisan a helyzetet? Mit érdemes tenni és mit szükséges inkább elhagyni?

Talán már ön is testközelből megtapasztalta, hogy egy agresszív, akaratos gyermek az óvoda és az iskola falain kívül a játszóházban is alaposan felborítja a rendet. A legtöbb ilyen típusú gyermek azonban nem tudatosan viselkedik így. Általában öntudatlanul, egyfajta belső feszültség levezetéseként, vagy egészen egyszerűen ezzel a feltűnő, agresszív magatartással próbál kompenzálni valamit, igyekszik felhívni magára a figyelmet.

Az, hogy egy kiskorúban miért alakul ki agresszió, az több tényezőre is visszavezethető. Mi most nem is ezt szeretnénk megtárgyalni. Sokkal inkább azt, hogy hogyan viselkedjünk az ilyen gyerekkel szemben. Hogy bánjuk vele, és hogyan ápoljuk a „sértett” gyermeket. Muszáj, hogy többféle nézőpontból, szemszögből nézd a helyzetet! Annak érdekében, hogy tisztán és egyértelműen legyen rálátásod az esetre, muszáj, hogy minden egyes fél helyzetébe beleláss. Ne csupán csak a saját igazadat hangoztasd! Ha így teszel, könnyen balhé és veszekedés kerekedhet az esetből, holott lehetséges, hogy erre nincs is semmi szükség.

Nézzük először az édesanyát vagy az édesapát. Ha a szülő csöppen bele egy hasonló élethelyzetbe, ő több nézőponttal is rendelkezhet az ügyben. Hiszen egyfelől ő is közvetlenül lehet érintett akkor, ha éppen az ő kisfia vagy kislánya viselkedik agresszív módon a többiekkel. Másfelől lehet az elszenvedő alany is, akinek gyermekét egy ilyen hozzáállású kiskorú bántja, sérti. Hogy a kettő közül melyik a rosszabb? Azt nehéz megmondani, hiszen mindkét eset nem egyszerű, ám adott helyzetben a problémát azonnal kezelni kell, az ügy nem tűrhet halasztást. De vajon mit tegyünk, mit ne tegyünk? Mi az, amivel használunk és mi az, amivel csak még nagyobb feszültséget gerjesztünk? Az alábbiakban ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével összeállítottunk számodra egy listát, remélve, hogy ezzel adhatunk néhány tippet a megfelelő helyzetkezeléssel kapcsolatban.

Helyesen teszed, ha:

– Az agresszív gyermekhez kedvesen odamész, és megnyugtató szavakkal illeted.
– Nem csinálsz „jelenetet” a másik szülővel, inkább humorral elütöd az egészet és néhány jó szót szólva beszélgetsz vele.
– Hazaérve beszélsz az esetről saját gyermekeddel. Ha megbántották kisfiadat vagy kislányodat bensőségesen tárgyald meg vele a dolgot, nehogy egy rossz emlék legyen számára a játszóházi eset.
– Erősítsd meg a gyermekedet értékeiben, bátorságában. Beszélj vele azokról a szituációkról, amikor neki is meg kell védenie magát.

Ne tedd:

– Ne vedd elő az agresszív gyereket! Ne szúrd le és ne vond felelősségre se szülőként sem pedig kísérőként.
– Ne támadd le a gyermek hozzátartozóját! Nem muszáj odamenned hozzá. A szülők között indokolatlan módon is kialakulhat egy erős hangvételű szóváltás, ami semmi jóra nem vezet.
– Ne biztasd a sajátodat arra, hogyha agressziót tapasztal, megvédve magát, ő is hasonló módon viselkedjen. Viszont igenis, ha kell, védje meg magát. Kellő ítélőképesség birtokában, mérje fel a terepet, és álljon ki magáért. Tudassa, hogy vele „nem lehet csak úgy pimaszkodni”.

Ami biztos, és amit tanulságként levonhatunk, hogy az agresszió kezelésére sosem szabad indulattal, esetleg dühvel válaszolni. Ha helyén kezeled a dolgot, nyugodt és higgadt maradsz, azzal feloldod a szituációt úgy, hogy a végén senki sem sérül. Ha tudod, add át ezeket az információkat a környezetedben élők számára. Így sok konfliktustól és stressztől mentesítheted a saját, és más mindennapjait is.