Ma már egy nő ugyanannyit dolgozik, mint egy férfi. Bár saját keresettel rendelkezik, mégis kevesebbet ér a munkája, rosszabb sofőrnek tartják, és több otthoni feladat hárul rá. De vajon miért van ez így?

Jelenleg a felsőoktatásban résztvevők 54 százaléka nő, tehát többen tanulnak tovább, mint a férfiak. Ráadásul átlagosan jobb eredménnyel végzik el az iskolát, sokkal lelkiismeretesebben, pontosabban tanulnak, és jóval rendezettebbek. Ennek ellenére több férfi tud elhelyezkedni vagy vezetői állásba kerülni, és ugyanazért a munkáért több fizetést is kapnak.

Ennek egyik oka a tradíció, a másik, hogy a munkáltatók is kihasználják a lehetőséget, hogy egy nőt olcsóbban lehet foglalkoztatni. A harmadik ok az, hogy a nőkből iskoláik elvégzése után előbb-utóbb felszínre tör a hagyományos fészekrakó ösztön, és – felhagyva a karrierépítéssel kapcsolatos vágyaikkal – az energiájukat, a lelkesedésüket a családalapításra fordítják. Jön a szerelem, az esküvő, majd sorban érkeznek a gyerekek.

Norvégiában működik

Négy évtizede még Norvégiában volt a legalacsonyabb a nők foglalkoztatottsága, mára viszont éppen ez az ország vezeti a nemek egyenlőségének világstatisztikáit. Ott olyannyira törekednek az egyenjogúság megteremtésére, hogy például a nőkre is vonatkozik a kötelező sorkatonai szolgálat. Ám a férfiak is betörtek a nőies szakmákba, mint amilyen az óvodai vagy az otthoni gyermeknevelés. Az egyenjogúságra szoktatás már óvodáskorban elkezdődik, mind a játékok, mind az életmód, a szocializálódás tekintetében.

A nő, mint munkaerő

Ha ugyanarra az állásra, ugyanazért a fizetésért, ugyanolyan korú, képesítésű férfi és nő jelentkezik, akkor szinte biztos, hogy a férfit fogják fölvenni. A munkaadó általában azért dönt így, mert fél, hogy a nő gyereket szeretne, vagy a már meglévő gyereke betegeskedik, és akkor kimarad a munkából. Pedig a statisztika azt mutatja, hogy a férfi alkalmazottal sokkal több rizikót vállal a cégtulajdonos, hiszen több férfi válik az alkohol vagy a drogok rabjává, szenvedélybeteggé, ami erősen kihat a munkájára. A nők viszont nagyon gyakran meg tudják oldani a beteg gyerekük felügyeletét. Mérhetetlenül elavult szemléletmódról van tehát szó, amelyből egyelőre még nem látni a kiutat.

A férfiaknak így jó

A férfiak természetesen ragaszkodnak a megszokott felosztáshoz, hiszen az nekik jóval kedvezőbb. Bár vannak kötelezettségeik, de korántsem annyi, mint az asszonyoknak. A férfi hiúságát ráadásul borzasztóan sérti, ha egy nő is képes ugyanarra, mint ő. Arról nem is beszélve, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben levő asszonyt könnyebb maga mellett tartania, így többet is engedhet meg magának, hiszen a feleség nem tud mást tenni, mint megbocsátani.

Ki vezet jobban?

Technikailag nem vezetnek jobban a férfiak, mint a nők, az viszont tény, hogy a női hormon (ösztrogén) befolyásolja a tájékozódóképességet, ezért tűnnek bizonytalanabbnak a nők az utakon. Ugyanakkor a változókor után, amikor leáll az ösztrogéntermelés, javul ez a képességük. A férfiaknál viszont ez épp fordítva van.

Értelmiségiek párkapcsolatában a családon belüli szerepmegosztás nem jelent gondot: általában egyetlen férfi sem sértődik meg, ha el kell mosogatnia, és egyetlen nő sem esik kétségbe, ha ki kell cserélnie egy izzót. A kisebb településeken viszont szinte elképzelhetetlen ugyanez. Ahhoz, hogy például a politikában is ugyanolyan terel kapjanak a nők, mint a férfiak, sok idő kell. Vagy az, hogy a pénz kivonuljon arról a területről.

A nőnek a konyhában a helye?

A nőknek 80 éve még választójoguk sem volt. Amikor pénzkeresők lettek, megnőtt a társadalmi mozgásterük. A szociális egyenjogúság felszámolása viszonylag egyszerű volt, hiszen kaptak munkát, szavazati jogot stb. Annál nehezebb megtörni a hagyományt – valójában a mai napig sem sikerült. Az emberekbe mélyen beleivódott, hogy a férfi az úr a háznál, a nőnek pedig a gyerekek és a tűzhely mellett van a helye és a meleg családi légkör megteremtése a dolga. Olyan feladatai vannak, amelyek nem hoznak pénzt, de valakinek azokat is meg kell csinálnia. No és persze tegye mindezt örömmel, tehát legyen megértő feleség, kedves anyuka, jó háziasszony és fantasztikus szerető!

A gyermekszülés egészen biztosan mindig a nők feladata marad, mint ahogy az anyaság is. Az anyai szeretet pedig rendkívül meghatározó az ember életében, jellemének formálódásában. Másfelől viszont egyetlen nőnek sem lenne szabad elnyomásban élnie, és azt hallgatnia otthon, hogy én vagyok a férfi, én keresem a pénzt, tehát én hozom a szabályokat, neked pedig az a dolgod, hogy főzzél, mossál, takarítsál, gyereket nevelj – és mindemellett lehetőleg még vállalj munkát is. Az lenne az ideális, ha nemtől függetlenül mindenki megvalósíthatná a vágyait, és nem a társadalom elvárásainak kellene megfelelnie.