Sokat hangoztatott mondás, hogy aki nincs regisztrálva legalább egy közösségi oldalra, az nem is létezik igazán. Ez főleg azok szájából hangzik el, akik aktív használói ezeknek az oldalaknak, de nem biztos, hogy arra is használják, amire valóban kitalálták.
Ma a leghíresebb és a legtöbb embert összegyűjtő közösségi platform a Facebook. Megalakulásáról szóló, kicsit kacifántos filmből is tisztán kiderül, hogy valódi célja az ismerkedés és a kapcsolattartás megkönnyítése volt. Ezzel szemben mára inkább úgy használják az emberek, mintha egy sima blog lenne, amely alkalmas érzéseink, véleményünk közvetítésére. Bizonyára ez is a célok között szerepelt, amikor megalkották az oldalt.
Egyetlen gond csupán, hogy egy blogot célzottan keres fel az ember, érdeklődési körének megfelelőt választ. Viszont a Facebook vegyes vélemények halmaza lett, ha akarod, ha nem, szembe jönnek veled a különböző nézetek. Mióta létezik a tiltás funkciója, kicsit elviselhetőbb lett a helyzet, és némileg vissza is szorult azok tábora, akik inkább véleményük közhírré tételére használják, nem pedig arra, amiért valójában létrehozták.
Amennyiben az érdeklődési körödnek megfelelően gyűjtöd össze az egyes oldalakat, sok érdekességgel gazdagodhatsz. Friss, aktuális hírek tárulhatnak eléd a világ dolgairól. Percenként több ezer hír lát napvilágot, és ennek te könnyedén szemtanújává válhatsz. Ennyi ismeretet lehetetlen feldolgozni, rengeteget szelektálnak az emberek, épp ezért fontos, hogy csak azt jelöld be, vagy „tetszikeld”, ami valóban érdekel, így elkerülhetőek az idegesítő, hozzád egyáltalán nem köthető tartalmak.
Hétvégi programokat, osztálytalálkozókat könnyedén szervezhetsz még munka közben is. A csoportos chat és az úgynevezett kérdőívek létrehozásával hihetetlenül felgyorsíthatod ezeket az élethelyzeteket. Egyszerre tudod mindenkihez eljuttatni az információt, azonnal láthatod a véleményeket, és annak függvényében szervezheted tovább az eseményeket. Mindezek mellett számos veszélyt is rejthet magában:
Főleg a lányok körében figyelhető meg, hogy olyan képeket osztanak meg magukról a nagyvilággal, ami egyáltalán nem tükrözi valós önmagukat. A fiatal tini lányok kihívóan viselkednek, majmolják a sztárokat, mind pózokban, mind a bölcsességek szórásában. Hiszen egy 12 éves gyereknek nehezen lehetnek egetrengető tapasztalatai az életről, mégis igyekszik úgy eladni magát. Ennek a viselkedési formának a másik nagy veszélye, hogy könnyen keveredhetnek olyan kapcsolatba – akár idegenekkel -, amelyek nem korukhoz illőek. Sajnos nincs minden szülőnek kellő ideje arra, hogy kordában tartsa gyermekét, és hát valljuk be, ebben a felgyorsult technikai világban nehéz is kontroll alatt tartani őket.
Szinte minden évben készül valamilyen felmérés, amely azt kutatja, hogy mennyi időt töltenek az emberek a világhálón, főleg azzal, hogy a közösségi oldalakat böngészik. Az ezzel töltött idő, akár több órát is kitehet úgy, hogy közben nem történik semmi érdemleges. Az emberek zombiként pörgetik érintőképernyős telefonjaikat úgy, hogy közben nem vesznek el a részletekben, és csakis felületes információkra tesznek szert. Ez is a felgyorsult világ részét képezi.
Ha háromszáznál kevesebb ismerősöd van a Facebookon, ciki vagy. De kikből is tevődik össze az a több száz ismerős. Biztosan akad köztük még általános iskolában megismert személy, akivel már évek óta nem is találkoztál, de ha találkoznál is, valószínűleg elmennétek egymás mellett az utcán köszönés nélkül. A másik eshetőség, hogy olyan barátokkal vagy tele, akiket az internetnek köszönhetően ismertél meg, de még a büdös életben nem találkoztatok. Ezeket a barátokat zsebre is teheted, egyik sem lesz ott egy rosszabbul telt nap után, hogy megoszd vele élményeidet.
Bármi történik veled, azt valami oknál fogva úgy érzed, hogy muszáj megosztanod másokkal. Alapvetően nem boldog az életed, de nem is szomorú, ám ha történik veled valami nem hétköznapi, azt azonnal világgá kürtölöd. Legjobb például szolgálnak erre azok a párok, akik többnyire se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. Nem szeretik egymást igazán, s ezzel mások is tisztában vannak, mégis az évfordulókat, vagy egy véletlen jött romantikus vacsorát azonnal mások orrára kötnek, „Lássátok, milyen boldogok vagyunk”, pedig nem is.
Hatalmas kommunikációs hiány lépett fel az utóbbi időben, és ez nem csak a közösségi oldalak hibája, inkább azé a felgyorsult világé, amiben élni kényszerülünk. Munka, iskola és sokaknak még a kikapcsolódást is egy számítógép jelenti. Ennek köszönhetően egyre jobban megszűnik az emberek közötti úgynevezett valós idejű kommunikáció. Ezen azt értem, amikor egy időben és térben vagyunk hajlandóak beszélni a másikkal. Ehelyett üzeneteket, e-maileket hagyunk a másiknak, amelyekre néha csak sok idő elteltével kapunk választ. Ráadásul ezekből hiányzik a kapcsolatteremtés egyik fontos tényezője: az érzelmek.
Ez a tényező nagyban hasonlít arra a sztereotípiára, amiről már szó esett. Akkor vagy valaki, ha sok barátod van a Facebookon. Léteznek úgynevezett lájkvadászok, akik pusztán abból a célból osztanak meg bizonyos tartalmakat, hogy minél több kedvelést gyűjtsenek maguknak, ezáltal többnek, fontosabban érzik magukat. Csak rajtad múlik, hogy megkönnyítik vagy inkább megnehezítik mindennapjaidat a különböző közösségi oldalak.