Az Ausztrál kontinensre látogatók különleges állatvilágban gyönyörködhetnek. Elsőre talán mindenkinek a kenguruk jutnak eszükbe, akik Ausztrália vízben szegény, belső területein nagyszámú csoportokban élnek, de rajtuk kívül is számos ritka, vagy elsőre talán furcsa állatfajjal találkozhatunk.

A kenguru

A környezethez alkalmazkodva, hosszú ideig kibírják víz nélkül, fűfélékből is igen alacsony tápértékűt fogyasztanak. A kengurukról az a hír járja, hogy agresszív állatok, képesek akár lebokszolni is az embert, ha fenyegetőnek érzik a közeledést, vagy épp párzási időszakban vannak, ugyanis ilyenkor a megszokottnál is agresszívabbak.

A kenguruk közül a legismertebb a vörös óriás kenguru, mely a világ legnagyobb erszényes emlőse. A kifejlett példányok elérhetik a 180 cm magasságot, súlyuk pedig akár 90 kilogramm is lehet. Óriási, izmos lábainak köszönhetően akár 45 km/h sebességgel is tudnak száguldozni. Ezekkel az erős lábakkal képesek 9 méterre is elugrani.

A hím egyedek narancssárgás-vöröses színűek, a nőstények pedig inkább kékes szürkének mondhatóak. A vörös óriás kenguruk születésük után anyjuk erszényében nevelkednek, ez akár több száz napig is így lehet. A dolog érdekessége, hogy a nőstény ezalatt újra teherbe eshet, majd miután az újszülött elhagyja az erszényt, körülbelül egy hónap elteltével életet is adhat az új jövevénynek.

A koala

Ausztrália másik híres állata a koala, mely szintén az erszényes emlősök fajába tartozik. Közeli rokona a szintén Ausztráliában élő wombatnak. Viszonylag kistestű állatról van szó, testsúlyuk 5 és 14 kilogramm közé tehető, magasságuk pedig épphogy csak meghaladja a fél métert. Kinézetük alapján sokan a mackókkal azonosítják, ám semmilyen rokonságban nem áll a két faj.

Vakon és kopaszon született kicsinyeiket a kengurukhoz hasonlóan körülbelül hat hónapig erszényükben nevelik. Táplálkozásuk kimerül az eukaliptusz levél fogyasztásában. Lassú anyagcseréjük miatt mozgásuk is lassú, emellett képesek akár 20 órát is aludni. A talajra csak nagyon ritkán merészkednek le, többnyire a fákon élnek.

A kacsacsőrű emlős

Ausztrália ad otthont a világ talán legfurcsább élőlényének is, a kacsacsőrű emlősnek. Méretük körülbelül egy macskáéval egyenlő, testhosszuk fél méter, és közel két kilogrammot nyomnak. Kinézete elég bizarrnak mondható, kacsákhoz hasonló csőre és úszóhártyája van, ezzel szemben testét vastag és rendkívül dús szőrzet fedi.

Legérdekesebb tulajdonsága, hogy az úgynevezett eleketro-szenzitív csőre érzékeli az elektromos áramot, amit más vízben lévő állatok izommozgásai keltenek. Ideje nagy részét a vízben tölti, úszás közben fülnyílásait becsukja. Vére nagyobb mennyiségű hemoglobint tartalmaz, mint más emlősállatoknak, így tovább vissza tudja tartani a lélegzetét, ez a táplálékszerzés során válhat hasznára.

Nem csak kinézete, szaporodási szokása miatt is különlegesnek mondható. Két éves korában éri el az ivarérett állapotot, ezután tojásokat rak le, majd az azokból kikelő újszülötteket hasi bőrszöveteiből szivárgó tejjel táplálja. Érdekességnek számít még az a tény is, hogy az újszülöttek fogakkal születnek, de azok még fiatal korukban, fokozatosan elszarusodott lemezekké alakulnak át.

A hangyászsün

Ausztráliába látogatva egy másik tojásrakó emlőssel is találkozhatunk, a szintén furcsa kinézetű hangyászsünnel. Henger alakú testén a szőrzet erőteljes tüskékké alakult át, hosszú csőszerű orruk pedig lehetővé teszi, hogy könnyedén kiszippantsák az üregekből a hangyákat, mely fő táplálékforrása. Az egyetlen olyan emlős melynek nincsenek fogai, helyette szájpadlásából kinövő erős tüskék teszik lehetővé, hogy szétmorzsolja a rovarok kitin páncélját.