A legtöbb ember csodálja a sztárokat, ezért érdemes feltenni a kérdést, meddig lehet elmenni a rajongásban. A fanatizmus határait feszegetve meddig szabad kérésekkel és kérdésekkel ostromolni kedvenceinket, akiknek élete lényegében ugyanúgy zajlik, mint a miénk, csak sokkal nagyobb a felhajtás körülöttük. Megérdemlik-e odafigyelésünket, figyelmességeinket akkor is, ha nem ismerjük őket igazából?

Sztár és sztár között különbséget lehet tenni éppen úgy, mint a „halandó” emberek között, akiknek neve nem mond semmi a nyilvánosság számára. A sajtó tupírozta hírek okán sokan hajlamosan mítoszokat gyártani a rajongásuk tárgyáról, akiről egy idő után mégis kiderül, ugyanúgy vannak jó- és rossz cselekedetei, valódi érzései, mint akárki másnak. Sőt, még az is elképzelhető, hogy a vágyak tekintetében is felfedezhető némi hasonlóság. Nem ritka, hogy azokba az éttermekbe, szórakozóhelyekre és kozmetikai szalonokba járnak a sztárok, mint mi vagy ismerőseink. Előfordulhatnak hasonlóságok a közlekedés terén is; Hugh Jackman például szívesen metrózik, akárcsak több milliónyi városlakó társa.

A sztárok is emberek, jelenthetjük ki, és erre való tekintettel, több emberi érzést, mondhatni empátiát érdemelnek meg tőlünk. Mivel közelről ritkán sikerül a rajongóknak megismerkedni kedvenceikkel, vélhetően más a karakterük, mint ahogy mi képzeljük. Nem szabad elfelejteni, pláne a színészeknél, hogy jól tudják játszani a szerepüket, és a sajtó kedvéért szívesen belevisznek a riportba egy-két színészi alakítást, megtévesztve ezzel a naiv rajongókat. A publikum szívesen elhiszi a legképtelenebb sztorikat a hírességekről, és issza az új híreket róluk. Nem véletlenül népszerűek a pletykaújságok, melyek címlapjain rendre olyan celebek szerepelnek, akikre az olvasók egész biztosan kíváncsiak. Az emberek vágya meghökkentőre, a sokkolóra és a botrányra ősi eredetű, és napjainkban már egyre drasztikusabb méreteket ölt.

A paparazzik azóta élveznek megkülönböztető figyelmet, mióta kiderült, mennyire jövedelmező megszerezni a legbizarrabb, legfrissebb fotókat és információkat. Nem törődve a sztárok életének felforgatásával a profi lesifotósok képesek a végsőkig elmenni, hogy megszerezzék az évszázad sztorijához azt a bizonyos tuti képet. Nem érdekli őket a szabályok áthágása, a magánszféra megsértése, mert simán elhitetik magukkal, hogy a sztárok minden percéhez joguk van. Azt vallják, a hírességek sztárságukkal vállalták a nyilvánosságot, akkor tűrjenek a kedvéért.

Az életük apró részleteinek kiteregetése – köztudottan – ma már jól jövedelmező üzlet; nemcsak a sajtó, de más iparágak is a hírességek szennyesének kiteregetésére vagy épp ellenkezőleg, boldogságának kikiabálására építenek. Az ismert emberek rendszeresen a fókuszban vannak, ami a zene- és a divatvilág számára is kedvező, mivel befolyásuk révén meghatározhatják egy év orientáltságát az adott iparágban. Mennyire jó ez azonban a szóban forgó személynek és családjának, más lapra tartozik. A sztárok nem egyformán dolgozzák fel az ismertséggel járó hátulütőket, és másképp reagálnak a folytonos szerepléskényszerre. Az érzelmesebb színészek közül eddig is nem egy, nem kettő sokkalt be és levakarva a kedvesség álarcát nekirontott a szemtelen fotósoknak, vagy lelkileg összetörve depressziós lett, kialakítva magáról ezzel egy negatív képet is.

Sajnos, egyre vadabb sztorikat hallani a sztárberkekből; vannak előadók, akik sok mindenre képesek a hírnévért. Az elképesztő hajtás és rivalizálás tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, éppen ezért Hollywood ma már a képmutatás pompás, ám törékeny háza. Az átlagembernek azt kell tudomásul vennie, hogy a poszterről rámosolygó filmsztár sosem az, mint akinek a kamera kedvéért mutatja magát, és számára is, akárcsak a halandók embernek, tartogat az élet kellemes és kellemetlen meglepetéseket egyaránt.