Ma már nem követelik meg a nőktől, hogy férjüknek süssenek-főzzenek, mert a háztartás vezetésébe besegítenek az erősebbik nem képviselői is. Míg a régi időkben elvárás volt, hogy egy lány értsen a konyhai praktikákhoz, mára megváltozott az értékrend és sokkal inkább a karrierre koncentrálnak a hölgyek is. Persze igaz, ami igaz, egy konyhatündér feleség mindig áldás a háznál, és ezt a férfiak nagyon is jól tudják. Annyi a különbség talán, hogy ma már lehet – és kell is néha – nemet mondani, sok asszony él a lehetőséggel, és elutasítja a háziasszonyi teendőket.

Szögezzük le, ami régi szokás, attól még működhet alapon, nem feltétlenül rossz, ha valaki tud főzni és nem elveszett a saját konyhájában. Mivel nem mindenki engedheti meg magának a szakácsnőt és bejárónőt, előbb-utóbb kénytelen valamit kieszelni az otthon zavartalan „működtetése” érdekében. Mivel enni kell, olyan megoldásra van szükség, amivel a nő és a családja is elégedettek lehetnek. Ha valaki nem kimondottan szakácsalkat, attól még képes egyszerűbb ételek elkészítésére, de a legfontosabb, hogy ezt a tevékenységkört maga is akarja.

Kimondatlanul is jelentős a nőnek a szerepe a család életében, fontos, hogy ki-ki elfoglalja helyét az adott miliőben. Pláne, ha gyerekek is jelen vannak otthon, nem árt engedni az önérdekből. Optimális, amikor a családanya rendelkezik alapvető, empátiát jelző készségekkel, mint az alkalmazkodás. Akinek családja van, tudja, hogy kompromisszumok nélkül összeegyeztethetetlen a családi élet a munkával. Az örökös zsonglőrködés az idővel szinte haptákba állítja a nőt, akinek minden perce be van osztva.

Szerencsésebb eset, amikor a nő szabad akaratából választja, hogy beáll a főzőhelységbe és elkészíti a vacsorát minden nap, vagy amikor csak szükséges. Lényeges a tudatosság és a felelősség ismerete. Az anya a gyerekének nem mondhatja: bocs, kicsim, nincs kedvem főzni, majd a papa megoldja! Az igazi anyák nem képesek félretolni kötelességüket, inkább többet robotolnak, hogy meglegyen minden időben és akkor, amikor kell. A vállalások hegyéből kiszabadulva is tudnak mosolyogni, érdeklődni mások iránt. Tisztában vannak vele, hogy az otthon készített ételek a legfinomabbak, mert a gyerekeknek a szeretettel készített ebéd és figyelmesség számít, nem a menzán vagy étteremben bekapott gyors falatok.

Ha érvelni kellene, miért főzzön és süssön otthon a nő, akkor elsőként azt mondhatnánk, hogy azért, mert kellemes és hálás feladat a családról gondoskodni. A házi készítésű ételeknél nincs finomabb és így gondolják ezt a családcentrikus férfiak is. A liberálisabb felfogással rendelkező emberek ugyan állítják, mindegy, hol étkeznek, a lényeg, a kaja friss legyen. A különbség a két vélemény között, hogy aki előnyben részesíti az otthon sült túrós kalácsot, biztos több odafigyeléssel fordul a családtagjai felé.

Persze akad, akinek nem mérvadó a menü, de azért sokat mondó, hogy egy család miként és hol szokja meg a közös étkezéseket. A rendszeres éttermi kosztról nem biztos, hogy az otthon jut a gyerekek eszébe, akiknek első éveiben rendkívül fontos, hogy sok időt töltsenek szüleikkel. Az otthon töltött idő és családi programok erősítik a kötelékeket a szülő és a gyerekek között. Erre fognak majd visszaemlékezni évek múltán: az illatokra, a beszélgetésekre és az ölelésekre. Az éttermi „kalandozások” legfeljebb a számlákon hagynak nyomot, de a gyermeki lélekben nem. Érdemes erre odafigyelni és felértékelni a nő konyhában betöltött szerepét.

Mielőtt beleesnénk abba a csapdába, hogy kijelentjük, a nő helye a konyhában van, ne feledkezzünk meg róla, hogy ez önkéntes vállalás. A kényszer ellen tiltakoznak általában a hölgyek, hogy senki ne mondja meg, mi a dolguk, tudják maguktól is. A férfitársadalom skatulyázta be egykor a nőket, megtagadva tőlük az önrendelkezés jogát. Napjainkban szinte elképzelhetetlen, hogy erőszakkal vegyenek rá valakit a főzésre, mosásra, takarításra, ha nem akarja. Sokkal inkább az ellenkezője igaz: a nők egy része teljesen elutasítja a háztartás vezetését és inkább saját vágyaira koncentrál, fittyet hányva mások véleményre. Az önző álláspont, amikor az ego kívánságai lépnek előtérbe és mindenki más igénye háttérbe szorul. Nehéz azonban megtenni egy férjjel és 1-2 gyerekkel, hogy csak magunkra gondoljunk, és valljuk be, nem is tesz jót egy házasságnak.

A harmonikus családi élet másféle hozzáállást követel meg a nőtől, a változásnak pedig nem feltétlenül kell rossznak lennie. Annyi az egész, hogy alkalmazkodni kell kicsit a többiekhez, engedni a rátartiságból és egy új álmot álmodni, melybe belefér mindenki: apa, anya és a gyerekek is. A családi idill kedvéért megéri alázatosabbnak lenni; az engedékenységgel sokkal többet lehet nyerni, mint veszíteni. A nyeremény pedig nem más, mint azok szeretete, aki a legfontosabbak a világon. Az ő kedvükért megéri sürögni-forogni a konyhában, mert a jutalom egész biztosan nem marad el.