Ha benzinkutas vagy, akkor egy idő után kiismered az embereket. Észreveszed, hogy a szakadt ruhás munkás milyen udvarias tud lenni, és azt is, hogy az öltönyös, új Mercédesszel érkező fickó mennyire tapló. Azt, hogy a nő, akiről lerí, hogy életében nem dolgozott, mennyire fölényes, és egyenesen igényli, hogy mindenki körbeugrálja. Ha pedig ez nem történik meg, felháborodottan és nyíltan szidalmazza a dolgozókat, mert nem kapott pl. kekszet a kávéjához… És azt is, hogy az „alkalmi öltönyösök” néha tényleg elhiszik, hogy ők az Urak a háznál… Csak néhány példát szeretnék felsorolni az elmúlt hetem margójára, amik nagyjából mindennaposak.
És ez bármilyen meglepő, a legkisebb problémáim közé tartozik. Ha már nem vagy hajlandó előre köszönni, akkor minimum viszonozd a köszönésem. Igen, folyamatosan jönnek a vásárlók, előfordul, hogy 3-4 ember áll a sorban, de attól még ember vagyok és nem egy automata. Köszönj! Semmiből sem tart, de hidd el, megjegyezzük, ha nem teszed. Hozzátennék még annyit, hogy ha már eljutottál arra a pontra, hogy köszönsz, legalább vess rám egy pillantást… (5x is képesek vagyunk köszönni és semmi mással nem foglalkozni addig, amíg nem dobsz egy sziát.)
Bármilyen hihetetlen, gondolatolvasók sem vagyunk. Akármennyire sietsz és nem akarsz ránk nézni/hozzánk szólni, akkor sem tudjuk, hogy melyik kútoszlopnál tankoltál, hiába tartod lehajtott fejjel a paypassos bankkártyádat a terminál felett… (Ilyenkor jön az, hogy minden lehetséges kérdést felteszünk és máris nem sietsz annyira.)
„Telefontöltés lesz.” -> Szia! Telefont szeretnék tölteni.
„Autópálya matrica lesz.” -> Szia! Matricát szeretnék.
„Kávé lesz, szendvics lesz…” -> Szia! Szeretnék egy…
(Visszakérdezünk: Telefont szeretnél tölteni? Matricát szeretnél? Szeretnél egy…?)
Az alapvető fizetési mód a készpénzes! Ha kártyával, esetleg mobillal szeretnél fizetni, akkor szólj előre és ne legyél felháborodva, hogy „De hát itt van a kártya a kezemben!” – Amit mellesleg a kasszapult alatt tartogatsz, vagy valami hülye helyen, hogy véletlen se lássuk. És nem indul el a fizetés azzal sem, ha a terminálra rakod a kártyát rögtön, ahogy a kasszához értél. A fizetési módokat ki kell választanunk és el kell indítanunk…
90%-ban elkérjük, de ha mégsem, nyugodtan lehet szólni, hogy van és nem pedig a panaszkönyvbe írni, hogy nem került rá a kártyádra a pont. Ugyanez a helyzet a számlával. Ha szeretnél, és nem kérdezzük meg, szólj! Több dologra kell figyelnünk, néha kimarad 1-1 kérdés, a kasszázás is összetett folyamat…
NEM! Ha nem teljesítetted a feltételeket, akkor nem! „Nem tudunk adni pult alól?” „Nem hagytak itt?” „Nem-e lehetne, hogy?” – Nem! Minden egyes matrica jegyzőkönyvezve van, kamerával figyelnek, ellenőriznek. Lehet, hogy nem hiszed el, de így van. Ki van plakátozva, szórólapozva stb… Tudsz tájékozódni.
Hozzátenném, hogy természetesen normális vásárlók is megfordulnak. Személy szerint én már annak is örülök, ha valaki közömbös, értem ezalatt azt, hogy bejön-köszön-válaszol-megköszöni-köszön. Vannak, akik feldobják a napomat 1-1 plusz mondattal, mosolyognak, jó kedvűek. Lehet mondani, hogy az eladók is olyanok, hogy… De minden a vásárlókból fakad. Senki sem megy be úgy dolgozni (legalábbis az én munkahelyemre), hogy „Na, ma bunkó leszek mindenkivel”. Ha esetleg nem jó kedvében találod a shoppost, egy plusz mondattal vagy pozitív gondolattal is megfordíthatod ezt.
Olyan nehéz lenne a normális viselkedés az eladókkal?