Sokan sokat fizetnének azért, ha megtudhatnák, hogyan lehetnek boldogok párjukkal. A válások száma egyre emelkedik Európában is, nem tudni, hogy a most felnövekvő generáció mennyire képes egy stabil, kiegyensúlyozott párkapcsolatra megfelelő minta híján. A jó példák hiányoznak a családok életéből, egyre több a csonka család. A férjek elhagyják feleségüket összeférhetetlenségre vagy valami egyébre hivatkozva, a nők pedig máshol keresnek vigasztalást. A gyerekek sínylik meg szüleik éretlenségét, nem értik, hogy két ember, akik valaha szerették egymást, hogyan tudnak idegen, közömbös tekintettel nézni a másikra.

Furcsa, hogy sokszor akkor döbbenünk rá tévedéseinkre, amikor már késő. Az élet vagy közbeszól visszavonhatatlanul vagy mi magunk lépünk rá egy olyan útra, ahonnan nincs visszafordulás. Típusa válogatja, kinek milyen sors jut osztályrészül, mégis több szakértő is állítja: van választás! A pszichológia, de elsősorban a hittudomány emberei azok, akik kellő tapasztalattal felvértezve bizonygatják, nem minden házasság végződik válással és nem minden társas kapcsolat ítéltetett kudarcra.

Ma az emberek igényesek, tudják mit és mit nem akarnak. Határozott elképzeléssel rendelkeznek a tárgyakat illetően, vágynak trendi cuccok birtoklására, ám nincsenek tisztában lelki szükségleteikkel. Ahogy telik az idő, döbbennek rá, hogy a testi, érzékszerveket stimuláló kézzel fogható szenvedélyeken túl létezik valami más is, amit nem lehet tapintani, mégis égetően sóvárog a beteljesülésért. A szerelem hevében még nem nyilvánvaló, de idővel kiderül, két ember együttélése több, mint testi reakció. Míg a szenvedély a testből fakad, a szeretet a lélekből szakad fel, betöltve mindent.

Mi a nagy titok? Mitől lesz tartós a párkapcsolat? Nos, elsősorban attól a felismeréstől, hogy házastársunkban megtaláltuk lelkünk másik felét. Ha nem így érzünk, akkor előbb-utóbb súrlódások adódnak, feszültség támad és jön a vihar. Sok frusztráció, neheztelés eredménye a tűrésképtelenség, melynek fő forrása: a szeretethiány. Két ember elköteleződése örökre szól, ha a kimondott igen mögötti szándék tiszta, őszinte. A gond ott kezdődik, hogy sokan már úgy állnak az oltár elé, „ha nem működik a dolog, akkor szétválnak útjaink”, vagyis eleve számolnak a lehetőséggel, hogy nem sikerül a házasság.

Amikor két ember elvárással indul az életnek, még nem tudni, mi lesz belőle. Eleinte tele van meglepetéssel minden nap, és csoda minden perc, amit kedvesünkkel tölthetünk. Az idő múlásával, a gondok szaporodásával azonban megkopik a varázs, és a rózsaszín köd mögül előtűnik: az ember. Ott áll a maga valójában, felfedve a személyes titkait, nem takargatva semmit. Ami eddig izgalom volt, merő unalom lesz, s ami szép volt, csak elviselhető. Ekkor jön a felismerés: már nincs szerelem, és döbbenet, mint a lavina sodor magával. Mire az illető észbe kap, kezében a válást igazoló okirat. Visszafordíthatatlannak látszik a folyamat; sokszor könnyebb tovább lépni, átlépni egy másik életbe, mint maradni és osztozni a rosszban, a megszokottban.

A szerelmesek ott rontják el az életüket, hogy a szerelemre koncentrálnak és más értékeket nem vesznek alapul. Hogyan lehet közös életet felépíteni azonban, ha nem jók az alapok? Ha nem becsüljük, tiszteljük a másikat, és nem mutatjuk ki, mit jelent, akkor hogyan várható el folyamatosan a rajongó szeretet? A házasság egy adok-kapok viszony. A legforróbb lángolás is lehűthető foghegyről lökött mondatokkal, becsmérlő megjegyzésekkel, mert aláássák az önbizalmat. Fontosak a szavak, de még fontosabb a tettek, tartalommal kell megtölteniük a házasok életét.

A hitre, bizalomra, kölcsönös tiszteletre építő kapcsolatból minden bizonnyal tartós együttélés lesz annak minden áldásával, érdemes érte küzdeni. Aki leginkább profitál egy családban az igazi szeretetből, az az utód. Egy gyerek, ha látja, hogy apja szeretettel öleli át anyját, valószínűleg boldog, mert érzi, a világban minden rendben van. Ott viszont, ahol a légkör fagyos és késélesek a szavak, nem várható harmónia.

A tartós és sikeres házasságra akkor van esély, ha a felek képesek engedni vágyaikból egoizmusuk háttérbe szorításával, és odafigyelnek társukra 100%-osan. Bár idő-, energia- és sokszor pénzigényes a törődés hosszú távú kimutatása, megéri, mert Isten így biztosít a családok számára áldott életet. Amikor az „igen” elhagyja a menyasszony és a vőlegény ajkát, jusson a boldog pár eszébe, hogy döntésük nem egy belátható kaland, hanem jó és rossz keveréke: fűszerezett étel, melynek ízéért ők a felelősek. Ha okosan gondolkodva a szeretetet, kedvességet, alázatot hintik a fogásokra, nem lesz gond, de ha erős bú, harag és elégedetlenség lesz a fő fűszer, ehetetlenné válik a „megfőzött” falat.