Karácsony a szeretet, a béke és a jóság ünnepe. Ilyenkor az ember megnyugszik, mérlegel és számot vet az életével, önmagával. Gondol a múltra, ugyanakkor a szeme előtt lebegnek céljaival és álmaival teli jövője is.

A gyakran feltett kérdések között találjuk ezeket: Vajon mindenkivel beszéltem, akivel szerettem volna? Nincs egyetlen haragosom sem? Nyomaszt esetleg valami, mert mostanában mintha folyamatosan rosszul érezném magamat…? Ez az érzés talán azért van, mert vannak lezáratlan ügyeim más emberekkel? Ezek a kérdések egytől egyig mindenki lelkében megfogalmazódnak főleg így, a karácsony közeledtével. Látjuk az embereket az utcán, kit boldogan, kit pedig inkább szomorkásan, de ezek a képek bennünk is elindítanak sok-sok megválaszolandó kérdést.

Ha valami nyomaszt, ha valakivel régen beszéltél, és már úgy felhívnád, hogy megkérdezd, mi van vele, hogyan alakult az élete azóta, hogy nem láttátok egymást, akkor mire vársz? Ha nehéznek is tartod megtenni az első lépést, úgy érzed, hogy tele vagy gátlással, félelemmel, neki kell rugaszkodnod, fel kell szívnod magadat és gondolkodás nélkül tárcsáznod.

Sokszor a felnőttek is olyanok, akár a gyerekek. Durcáskodnak, megsértődnek, nem beszélnek, „haragszanak” egymásra. A baj csak az, hogy felnőttek esetében a sértődés sokkal tartósabb, hiszen az ego miatt az egyik fél sem enged, mindenkit kizárólag a saját önbecsülése vezérel és nem a szívére hallgat, nem gondol azokra a közösen átélt élményekre, amelyek alapjaiban meghatározzák jelenlegi életét, személyiségét. Sajnos a csökönyösség miatt az emberek valóban képesek arra, hogy akár hosszú éveken át a saját ego-juk miatt ne álljanak szóba egymással, mondván, hogy ők bizony nem közelednek, nem kérnek bocsánatot. Ha ennyi volt a barátság, akkor ennyi volt…

Ez a szituáció barátok között is szörnyű, ugyanakkor még rosszabb a helyzet, amikor családtagok között, a rokonságon belül történik hasonló eset. Például anya és lánya, vagy két testvér a saját igazának súlykolása miatt nem ül le egymással szemtől szembe és nem beszélik meg egymás között a dolgokat. Pedig az idő az egyetlen eszköz, ami képes elmosni az igazságnak vélt képzeteket. Az idő múlásával az ember a másik fél hiányától szinte felrobban, megőrül, és ha pontosan nem is tudja megfogalmazni, hogy mi a problémája, attól még tudja, érzi, hogy valamit tennie kell.

És ez a valami nem lehet más, mint a beszéd, hogy félre téve a régmúlt dolgait leüljenek, és egyszerűen csak beszélgessenek, egymásra nézzenek és újra örüljenek egymás társaságának. A karácsony a legjobb alkalom arra, hogy az embertársi viszonyok rendeződjenek és véglegesen minden újra a helyére kerüljön. Az igaz, hogy nem kis bátorság kell az első lépés megtételére, valakinek mégis meg kell adnia a kezdő löketet és ez a valaki miért ne éppen te lennél? Meglátod, a szíved megkönnyebbül, végre valóban felszabadulsz, megkönnyebbülsz, még a saját lépéseidet is valahogy légiesebbnek fogod érezni.

Tudtad, hogy egy-egy elnyomott érzés vagy gondolat pszichés alapon komoly testi betegségekhez vezethet? Ez valóban így van, orvosok tesztekkel alátámasztották, nem csupán egy egyszerű kifogásról van tehát szó. A karácsony eleve többről, másról szól. Olyan pluszt jelent az év többi napjához képest, amit át kell élni, amiben igenis hinni kell és ahol a megbocsátás magától értetődő kell, hogy legyen.