Az ismert amerikai vígjátékra – Férjez mész, mert azt mondtam! – asszociál a cím, mely egy régi-új társadalmi szokásra világít rá: a korai házasodásra. Nem általános jelenségről van szó, hanem bizonyos közösségek szokásrendszeréről, ami meghatározza, kinek hol a helye. Az életről vallott nézetek abszolút eltérnek a többségi társadalom világképétől, ami nemcsak sajátságos megoldásokat eredményez a jövőt tervezve, hanem nyilvánvalóvá teszi, hogy a modernizáció nem minden tekintetben és mindenhol valósul meg.

A TV, telefon és az internet korát élve azt hinnénk, hogy értelem is szükséges alkalmazásukhoz, ami tanulásra inspirál, a tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelő családi háttér nélkül, a gyerekek nem foglalkoznak tanulmányi eredményeikkel. Fontos ugyan az okostelefon és a plazma TV birtoklása, de működési elveiről nem akarnak többet tudni, mint amennyi szükséges a be- és kikapcsoláshoz. Magyarország gazdaságilag hátul kullogó, fejlődő településein fordul leggyakrabban elő, hogy a fiatalok motiválatlanok, és nem éreznek tanulási kedvet. A szülők sem mindig szolgálnak jó példával, mert adott esetben maguk beszélik le gyermekeiket az általuk lebecsült tudás megszerzéséről. Ráfogják az iskolára, hogy fölösleges és értelmetlen, mert az élet nehézségeitől nem véd meg.

A gyerekek a családi mintát látva, folytatják a hagyományt és kilátásba helyezik az esküvőt, a gyermekvállalást. Az udvarlók már elég korán, 13-15 éves korban megjelennek és a sokszor a szülők hallgatólagos jóváhagyásával teszik a szépet a lányoknak. Az elvek, határozott nézetek nélkül élő család esetében minden viszonylagos; sok feszültség adódhat a családtagok között a különböző igények érvényesítése során. Sajnos, nem ritka, hogy maguk a szülők is alig nőttek ki a gyerekcipőből, és nem részesültek gondos nevelésben, határozott irányelvekkel. Jellemzően tengődés igaz, a zömmel szegénysorból kikerülő fiatal a házasokra, akik 20 éves korukra már rendelkeznek 1-2 gyerekkel. Sem a lányok, sem a fiúk nem élhetik meg gyermekkorukat, mert túl korán alapítanak családot. Ahelyett, hogy játék babákat tologatnának a kocsiban szabadidős programként, valódi, élő kisgyermeket ringatnak, aki egy életre szóló felelősséget ró a korán anyává és apává lett fiatalok nyakába.

Nemcsak a hagyományok, de a gazdasági körülmények is befolyásolják a családok szocializálódását. Szomorú, ha a 21. században, a modern világban azzal kell szembesülni, hogy generációk nőnek fel még mindig az írás-olvasás ismerete nélkül. A származással egybekötött analfabetizmus előfordul, főleg a roma kisebbségnél, ahol erőteljesebben hatnak a családi kapcsolatok és a szokások szerint a lánynak férjhez kell menni! Egy, a testi szükségletekre – evésre, ivásra, ruházkodásra, szórakozásra – koncentráló, és az értelmi képességek hasznosságát elutasító miliőből kikerülni nehéz, ezért sokan feladják, főleg, ha konfrontációra kerül sor a közösségen belül. Furcsa látni a modernséget a múltbeli csökevényekkel: az okostelefont, a táblagépet a tudatlansággal és a szellemi igények temetésével.

Remélhetőleg, a folyamat hamarosan pozitív irányt vesz, és megváltozik egyes családok véleménye a világ rendjéről, mely kihívás mindenkinek, aki szeretne boldogulni. Számtalan szakma keresi gazdáját, sokféle lehetőség kínálkozik a fiatal, tehetséges emberek számára, csak akarni kell – legalább egy kicsit – tanulni.