A tanulásban az a jó, hogy nincs korhoz kötve. Bár idősebb korra, állítják egyesek, az agy működése lelassul és romlik az emlékezet, sokan rácáfolnak saját példájukra hivatkozva. Van, hogy fiatalabb korban nincs lehetőség egyetemi tanulmányokat folytatni, de egy későbbi időpontban már elképzelhető, mert adottak a feltételek. Idő és pénz is van rá, akkor miért ne menne egyetemre az, akinek 50 felett jut az eszébe, hogy személyes iratai közül még hiányzik a diploma.

A tanulás kétségkívül fiatalít. Olyasmit nyújt a diáknak, amitől szinte felpezsdül a vére és megtelik energiával. Fontos a lelkesedés és a szorgalom; hegyek mozdíthatók meg vasakarattal, és kortól függetlenül érhetők el a legfantasztikusabb tudományos eredmények. Előfordult már a történelemben, hogy valaki csak idősebb korára érett meg arra a feladatra, amire Isten elhívta. A tanulás olyasmi, ha valaki például pályája kezdetén rossz szakmát választott, később még mindig korrigálhatja tévedését úgy, hogy újra beül az iskolapadba.

Az egyetemeken nemcsak húszéveseket látni. Meglett, sőt hajlott korú emberek vállalkoznak a megmérettetésre; teszik ezt magukért, mert kíváncsiak, hogy az élet tud-e még valami fontosat nyújtani számukra. A kíváncsiság mellett ott motoszkál az érzés is, hogy jó diáknak lenni, jó a lehetőségek tárháza előtt állni és dönteni, mivé váljék az ember. Persze minél idősebb valaki, annál megfontoltabb – legalábbis általában -, és tudja, hogy a fiatalos rugalmasságtól nyugdíjas kor kezdetén búcsút kell venni. A sok tapasztalat akadályozhatja a naiv életszemlélet gyakorlásában, határozottan elveti a kollégistákra jellemző magatartást, mely sugallja: élj a mának, azaz Carpe diem!

A tanulni vágyás mindig jó ötlet; nemcsak pluszt ad, de átsegíthet bizonyos nehézségeken is. Ha bizonytalanok vagyunk, ha változás állt be az életünkbe, jól jön egy biztos módszer a szabadjára engedett gondolatok lekötésére. A vaskos könyvek súlya alatt lehet ugyan nyögni, de unatkozni nem, meghatározott irányba tereli ugyanis az elmélkedést. A jól megválasztott szakirány segít az előrelépésben, az élet nehézségeinek leküzdésében. Vannak diákok, akik 10-15 évet is képesek lehúzni egy egyetem égisze alatt, több tárgyat is tanulmányozva. Életstílussá válhat a tanulás, melybe könnyű beleszeretni, de kiszeretni annál fájdalmasabb. A könnyes búcsú a diákévektől nem véletlenül megható, hisz a gondtalan, laza élet ért véget, hogy kezdetét vegye a felelősségteljes tudatosság.

Aki munka mellett tanul, annak egyeztetnie kell a vágyait a kötelességgel. A könyvek bújása mellett figyelnie kell a munkahelyi kötelezettségeire is és tartani a tempót a munkatársakkal. Sokszoros fizikai és szellemi erőt követel a több irányba figyelés, de hosszú távon megéri. Nem ritka, hogy az első diplomát követi a második, majd esetleg egy doktori fokozat. Ambíciótól függ, ki mennyi vállalkozó kedvű és kitartó. A családos emberek esetében a gyerekek számára követendő példát jelenthet a szülő szorgalma, mintát ad számukra, mit lehet kezdeni felnőttkorban az ismeretekkel. Egyfajta bizonyságtétel is, miért érdemes tanulni, mert a gyerek látja, hogyan kamatoztatja apja vagy anyja képességeit.

Az igazság kedvéért említsük meg, akkor van értelme a sok tanulásnak, ha a megszerzett tudást másokkal is megosztjuk, ezzel gazdagítva az emberséget és közvetlen környezetünket. Ne csak magunkkal tegyünk jót, hanem a közösséggel is, amelyben élünk, így nyer értelmet a szívünkben élő vágy, valami fontosnak a megalkotására.