A karácsonyi időszakhoz rengeteg magyar népszokás és hagyomány kapcsolódik, de vajon mindről tudjuk, hogy pontosan mit takarnak? Mi az a regölés vagy Lucázás? Kik az aprószentek és mikor ünnepeljük őket? Ma már csak az igazán hagyománytisztelő helyeken tartják be ezeket az ünnepi szokásokat, az évek során elhalványultak, és a hozzájuk kapcsolódó babonák is erejüket vesztették.

Betlehemezés

Az egyik talán legismertebb magyar népszokás az úgynevezett betlehemezés. Ha csak nézőként is, de biztosan mindenki részese volt az iskolában vagy óvodában. A pásztorok énekekkel tűzdelt történetmondásából áll, mely a kis jézus születését meséli el. A pásztorok mellett megjelennek még a szülők, Mária és József valamint az angyalok. Az eredeti szokások szerin a pásztorok saját készítésű betlehemet, azaz jászolt vagy templomot hordoztak magukkal. Többféle történetmesélés is létezik, ám a legelterjedtebb azzal kezdődik, hogy az angyalok utat mutatnak a pásztoroknak, akik eztán felkerekednek, hogy köszöntsék és megajándékozzák az újszülöttet.

Pásztorjárás

Karácsony másnapján, éjfélig a falu férfi tagjai báránybőrt húztak magukra, úgy nézve ki, mint a betlehemi pásztorok, és járták a falu házait, ahová bekopogtatva jókívánságukat fejezték ki az egész család felé. Énekeltek, verseket mondtak a ház lakóinak, mindezért cserébe adományokat vártak a ház urától.

János-napi borszentelés

Haladva sorba a napokkal, december 27-én, Szent János napján kerül sor a borszentelésre. A régi szokások szerint ezen a napon minden család bort vitt a templomba, hogy ott a pap megáldhassa azt. A népi legendák szerint a megáldott bor mágikus erővel bírt. Beteg embereknek adtak belőle, azt remélve, hogy attól majd új erőre kapnak. A boroshordókba is öntöttek belőle, hogy ne romoljon meg a tartalma.

Aprószenteknek

December 28-át az aprószentek napjakén jegyezzük. Az aprószentek azok a fiú kisgyermekek, akiket Heródes király parancsára, Krisztus felkutatásakor kivégeztek. Ehhez a naphoz kapcsolódik a vesszőzés hagyománya, amikor a mit sem sejtő gyerekeket átküldték a szomszédba, hogy ott megvesszőzzék őket, hogy egy újabb népi hiedelem szerint egészségesek maradjanak.

Luca-napi szokások

Talán a legfurcsább népi szokások Luca napjához köthetők. Ezen a napon kellett elkészíteni a lucaszéket, melynek a karácsonyi éjféli misén volt fontos szerepe. Úgy tartották, hogy aki a székre feláll, meglátja a boszorkányt. A szék különlegessége továbbá, hogy 13 napig titokban kell készíteni, 13 fából, melyeket 13 különböző helyről kellett beszerezni. Azért, hogy a boszorkányoktól megvédjék a széket, az éjféli mise után rendszerint elégették.

Luca napján rengeteg minden tiltott volt a ház asszonyai számára. Nem járhattak kedvükre, mert úgy tartották, hogy abban az évben a tyúkok nem fognak tojni. A szomszédba sem mehettek át, mert akkor a nyeles szerszámokra hoztak balszerencsét. Ezen a napon annyi kukoricapogácsát kellett sütni, ahány tagja volt a családnak. Közepükbe tollat kellett helyezni, és akinek a tolla a kemencében megperzselődött, arról úgy hitték, hogy a következő évben a halál vár rá.

Luca napjához köthető a kotyolás is. Kora hajnalban a 7-16 éves fiúk körbejártak a falu házait, magukkal hordozva fát vagy szalmát. Bementek minden házba, és ott a szoba ajtajába ültek, az általuk vitt fára vagy szalmára, majd kántálni kezdték a következő szöveget „Lucza Lucza kity koty.” Miután végeztek, a ház lakói megajándékozták a gyerekeket. A szalmát vagy fát igyekeztek megtartani, hogy a tyúkjaik sok tojást tojjanak. Mivel egy igen idegesítő szokásról volt szó, sokan igyekeztek elzárkózni előle.