Testünk sohasem hazudik. Hiába próbálunk szavakkal meggyőzőnek és magabiztosnak mutatkozni, tartásunk, mimikánk, mozdulataink elárulják önbizalomhiányunkat, és érezhetővé válik, hogy nem vagyunk hitelesek. A bennünket oly sokszor lebuktató testbeszédet azonban a javunkra is fordíthatjuk: ha megtanuljuk alkalmazni a magabiztosságot kifejező testbeszéd eszközeit, erősödhet az önbizalmunk.
Tartalom
Miért van az, hogy a testbeszédünkkel nem tudunk félrevezetni senkit, míg a szavainkkal igen?
Minden gondolatunk, érzésünk a jobb agyféltekében keletkezik, és azonnal, kontrollálatlanul kifejeződik a testbeszédben. Mindemellett gondolataink és érzéseink áttevődnek a bal agyféltekébe, ahol a beszédközpontunk található, így kimondhatóvá válnak. Bal agyféltekénk azonban – a jobbal ellentétben – kontroll alatt tartja a verbális kifejezést, ezért nem vagyunk hitelesek, ha mást mondunk, mint amit gondolunk vagy érzünk. A másik ember ugyanis pontosan érzékeli, hogy a tartásunk, mimikánk, mozdulataink, akaratlan izommozgásaink összhangban vannak-e az elmondottakkal.
Hogyan tudjuk jól érzékelni és értelmezni egymás testbeszédét?
Egyrészt van egy génszinten belénk kódolt, evolúciósan hozott tudásunk. Ilyen például az őskorból megmaradt „nyitott tenyér gesztus”, amelynek az akkori „fegyvertelen vagyok” üzenete ma is a jó szándékot, a nyitottságot és az őszinteséget jelenti minden ember számára. Egyrészt az ökölbe szorított kezet és a kapálózó mozdulatot már csecsemőkorban alkalmazzuk, és szüleink számára egyértelmű, hogy ilyenkor feszültek, dühösek vagyunk.
Másrészt vannak olyan, megfigyeléseken alapuló, tanult testi jelzéseink, amelyek ugyan még nem ivódtak be az őstudásunkba, mégis megértjük őket, mert az emberi lelkek akkor is kommunikálnak egymással, ha a szánk csukva van. Bár tudattalanunk, intuíciónk segítségével mindig képesek vagyunk jól érzékelni a másik ember nonverbális jelzéseit, előfordulhat, hogy nem hiszünk bennük, vagy elnyomjuk őket, mert „bal agyféltekésen” valami mást akarunk meglátni a másikban.
Fejleszthetjük-e az intuícióra való odafigyelést azért, hogy mindig jól értelmezzük a testbeszédet?
A testbeszédértés gyakorlása az intuíció fejlesztésének eszköze. Például nézzünk meg egy új filmet úgy, hogy teljesen levesszük a hangot, és próbáljuk meg kitalálni, két ember mit és hogyan próbál elmondani egymásnak – majd ellenőrzésképpen erősítsük fel a hangot! Vagy üljünk le egy olyan helyen, ahol sok ember jár, és figyeljük meg őket – próbáljuk meg kitalálni, mi a foglalkozásuk, hova mennek, milyen a hangulatuk!
Hogyan mutatkozik meg az önbizalom és annak hiánya a testbeszédben?
Az önbizalomhiány legszembetűnőbb jele a kissé görnyedt tartás, az ejtett váll, a lefelé irányuló tekintet. Az ilyen ember az utcán nem megy, hanem oson, mindenki elől kitér, hogy senkit se zavarjon. Halkan, erőtlenül beszél, és többnyire szomorú, amitől a szája körül mély árok keletkezik. A magabiztos ember viszont egyenes tartással, határozott léptekkel, emelt fővel jár, és mivel szét mer nézni a világban, nagyobb területet tud befogni a vízszintes fölé körülbelül 15 fokkal emelt tekintetével.
Sokat mosolyog, amitől a szeme sarkában megjelennek a „nevető” ráncok, és a mosolya általában őszinte, a száj mindkét oldalán egyforma széles (vagyis nem féloldalas). Az önbizalom-hiányos ember mosolya általában szélesebb a bal arcon, ugyanis az örömközpont a jobb agyféltekében található, de mivel az idegpályák a nyaknál kereszteződnek, a bal oldalon húzódik el jobban a száj.
Vannak kevésbé szembetűnő jelek is?
Az önbizalomhiány jele például a lagymatag kézfogás, amelynek végletes megjelenési formája a „döglött hal” kéztartás. A keresztbe tett láb nem feltétlenül utal önbizalomhiányra, zárkózottságra, lehet, hogy valakinek kényelmesebb így ülni. Ám ha karba font, összekulcsolt kéztartással párosul, akkor az már önbizalomhiányról árulkodik, míg a magabiztos ember nyitott testtartással, laza kéztartással ül.
A térkihasználásbeli különbség jól megfigyelhető például a moziban, ahol közös a székek karfája. A magabiztos ember fölteszi a kezét a közös karfára úgy, hogy annak felét meghagyja a mellette ülőnek, az önbizalom-hiányos ember azonban legföljebb csak akkor, ha üres a mellette levő hely, mert ő ezt terpeszkedésnek tartja. Amikor valaki csatlakozik egy társasághoz, vagy nyilvános helyre belép, azon mérhető le az, hogy van önbizalma, hogy emelt fővel, nyugodtan szétnéz, végigpásztázza a területet, míg akinek nincs, az is szétnéz, de nem forgatja körbe a fejét, csak a szemével próbálja befogadni a teret.
A magabiztos emberek többet helyeselnek, többet bólogatnak, és amikor bólogatnak, igent mondanak, míg az önbizalom-hiányos emberek gyakrabban bizonytalanok, így ha igent mondanak is, a fejmozdulatuk sokszor tagadást fejez ki. A kacsintás szintén önbizalmat jelez, van benne erő és vagányság, a szövetség megmutatására, megnyugtatásra és tréfálkozásra használjuk, amelyek az önbizalom-hiányos embernek nem erősségei, így ő ritkán vagy egyáltalán nem kacsint. A magabiztos emberek nyitottságának üzenetét hordozza a mosoly kíséretében felhúzott szemöldök is.
Megtanulhatunk-e változtatni a testbeszédünkön, és ha igen, visszahat-e ez az önbizalmunkra?
Igen, a testbeszéd tanulható, és ha tudatosan elkezdjük alkalmazni azokat a jeleket, amelyek magabiztosságot sugallnak, akkor elindul egy belső változás. Ennek eredményeképpen picit megnő az önbizalmunk, melynek hatására pozitív visszajelzéseket kapunk a külvilágból, ami még magabiztosabbá tesz minket. Az önbizalmat erősíti például, ha vállszélességűnél nem nagyobb terpeszben állunk, jobb lábunkat kissé előrébb téve a balnál. A kis terpesz ugyanis stabilitást ad, az enyhe támadóállás pedig egy pici agressziót közvetít, így elkerülhetjük, hogy megalázzanak minket, mert nem azt üzenjük a testünkkel, hogy ezt megtehetik velünk, míg ha például zárt lábbal, hintázva, kezünket tördelve állunk valaki előtt, akkor az a mögöttes üzenet.
Magabiztosságot ad az is, ha testünk előtt egyik karunkkal átnyúlva megfogjuk a másikat. Agyunk ugyanis őrzi azt a megnyugtató, biztonságot adó mozdulatot, ahogy gyermekkorunkban öleltek minket, és ez a kartartás előhozza ezt az érzést. Mivel a férfiaknak nem igazán áll jól ez a kéztartás, náluk ugyanezt a védő, nyugtató, erősítő hatást az váltja ki, ha karjukat leengedve, a sliccük előtt egymásra helyezett kezekkel állnak.
Mennyi idő alatt épül be az új testbeszéd úgy, hogy már nem kell tudatosan figyelni rá?
Ez függ kortól, nemtől és lelkiállapottól. A férfiaknak lassabban megy, mint a nőknek, mert számukra eleve nehezebb az érzéseik megfigyelése és kifejezése. A gyerekeknél sokkal gyorsabb a beépülés, mint a felnőtteknél, mert nekik még erősen szimbolikus a gondolkodásuk. Ha valaki nagyon szeretné megváltoztatni a testbeszédét, akkor akár egy-két hét alatt el lehet jutni addig, hogy bizonyos szituációkban természetesen tudjon viselkedni, őszinteséget és kellő magabiztosságot sugallva.
Milyen a megfelelő önbizalmat sugalló, megnyerő testbeszéd egy állásinterjún?
Ülés közben ne töltsük ki teljesen a széket, de ne is a szélére üljünk, hanem a közepére! Negatív hatású mind az elterpeszkedést mutató hátracsúszás, mind a szék szélén ülés, ami a menekülni akarást sugallja. Ügyeljünk arra, hogy ne nézzünk mereven az interjúztató szemébe, de mellé sem, mert ebből azt gondolhatja, hogy nem vagyunk őszinték! A legjobb a homloka közepét, a „harmadik szemét” nézni, mert ettől úgy érzi, hogy rá figyelünk, de mégsem idegesítő számára, és közben magunk is mindent látunk.
Önbizalomhiányt sugall, ha a kezünket tördeljük, imára kulcsoljuk, vagy dugdossuk. Kezünk legyen nyitott, vagy egyik kezünkkel a testünk előtt fogjuk át a másik karunkat! A retikült ne tartsuk az ölünkben, mert azzal azt sugalljuk, hogy szeretnénk elbújni! Lábainkat tartsuk összezárva és kissé megdöntve! Az önbizalom-hiányos ember azonnal keresztbe rakná őket, a bokáját összekulcsolná, esetleg rázogatná.
Kerüljünk minden ideges mozgást! Az interjúk során gyakran kérdeznek rá olyan dolgokra, amelyeket az emlékezetünkből kell elővenni, például, hogy mi volt az utolsó konfliktusunk a munkahelyünkön, és azt hogyan oldottuk meg. Ezért érdemes megtanulni, hogy melyik a múltba és melyik a jövőbe tekintő szemmozgás. Az emberek 90 százaléka balra fölfelé néz, mert ott tartja az emlékeit. Ám ha valaki nem ott tartja, érdemes megtanulnia az interjúra, hogy hol keresse őket, mert ha nem oda néz, ahol az emlékeit őrzi, akkor azt üzeni, hogy hazudik – márpedig egy interjún az a legfontosabb, hogy őszinteséget, hitelességet sugározzunk, s ennek feltétele, hogy a kimondott szavak legyenek összhangban a testbeszédünkkel.
