Rémálom Budapesten albérletet keresni, főleg a nyári szezonban, mivel a legtöbb egyetemista és főiskolás is ekkor keres magának otthont a szemeszter idejére. A magas kereslet mellett az is nehezíti a keresést, hogy szinte lehetetlen normális lakást találni, és most normális alatt azt értem, hogy viszonylag jól van berendezve. Tehát nem a dédnagymama bútorait halmozták fel, csak azért, hogy a tulajdonosok elmondhassák: „A lakás berendezett”.

Emellett nehéz olyan lakást találni, amit méretéhez és elhelyezkedéséhez méltó áron kínálnak. Ugyanis van rá példa, hogy egy 18. kerületi egy szobás garzonért képesek elkérni havi 50-100 ezer forint bérleti díjat. A fiatalok többsége másokkal összefogva keres kiadó lakást, így néha hárman, négyen is pályáznak egy lakás bérbevételére. A legtöbben saját, különnyíló szobáról álmodoznak, ám ilyet a legnehezebb találni. Akadnak olyanok is, akik csak szobát keresnek maguknak. Ez történt velem és a barátnőmmel is a nyáron. A Margit-sziget környékén találtunk egy lakást, tehát a környékkel nem lett volna gond, jó a közlekedés, kellemes a légkör. Megbeszéltem egy időpontot a már ott lakó lányokkal, hogy mikor tudnám megtekinteni a lakást.

A találkozót hamar összehoztuk, ám ami ott fogadott, arra nem voltam felkészülve. Az aprócska alig 30 négyzetméteres másfél szobás lakásban már hárman laktak és a fél szobába kerestek még két albérlőt. A nekünk jutó kb. negyed szobáért 20 ezer forint plusz rezsit kellett volna fizetnünk. Hozzá teszem a szoba épp, hogy be volt rendezve, plusz a végében volt a fürdőszoba, amit a másik szobában lakók is csak rajtunk keresztül tudtak volna megközelíteni. Nevetséges! Szerencsére még időben találtunk lakást, de több mint két hónapnyi megfeszített keresgélésbe, valamint több lehetetlen állapotban lévő lakás megtekintésébe került a dolog.

A keresésben segítségükre lehetnek a különböző ingatlan hirdetési oldalak, ahol több ezer ingatlant kínálnak eladásra illetve bérbeadásra. Az egyetlen gond ezekkel az oldalakkal, hogy a hirdetések sokszor kép nélkül jelennek meg, a leírás mellett nem tudjuk megtekinteni a lakásokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem hiába nem közölnek róluk képeket, az ingatlanokról készült fotók csak elriasztanák az érdeklődőket. Ugyancsak nagy gond, hogy ritkán frissítik a hirdetéseket. Sokszor hetekig hirdetnek egy olyan lakást, ami már réges-rég tulajdonosra talált. Hasznosabb, ha a közösségi oldalak, különböző ingatlannal foglalkozó csoportjaiban nézünk körül. Itt akár azonnal információkhoz juthatunk a lakásokról, fel tudjuk venni a kapcsolatot a tulajdonosokkal. Profiljuk alapján némi információhoz is juthatunk róluk, ami szintén segíthet a választásban.

Megannyi ingatlaniroda szolgáltatása közül is válogathatunk. Ezek hátulütője, hogy néha több ezer forint legombolása után, pusztán néhány címhez és telefonszámhoz jutunk, ami egyáltalán nem garantálja, hogy lakást is találunk magunknak. Ugyanis az ingatlanirodák többsége úgy működik, hogy a segítségért cserébe szolgáltatási díjat kell fizetni. Az utóbbi időben megemelkedett a hamis hirdetést feladók száma is. Sokszor nem létező ingatlanokat hirdetnek és arra hajtanak, hogy jogtalanul pénzt csikarjanak ki ártatlan emberektől. Legutóbb egy olyan hírről hallottam, ahol foglalás címén pénzt kértek azoktól az emberektől, akik csupán megtekinteni kívánták az ingatlant. Nem is kell mondanom, hogy ez mennyire törvénytelen. Tehát még ha nagyon elkeseredettek is vagyunk amiatt, hogy nem találjuk a hőn áhított lakást, legyünk szemfülesek, ne dőljünk be a piti kis csalók trükkjeinek.