Bár a technika korát éljük, mégsem állítható, hogy az új vívmányok minden igényt kielégítenének. Vannak helyzetek, melyekkel a gépek nem tudnak mit kezdeni. Az érzelmek közvetítése, a szeretet átadása, a képzelet fejlesztése nem oldható meg interneten keresztül, mivel szükség van a közvetlen kapcsolatra valóságos személyek között. A mese ilyen kapocs szülő és gyerek között, egy biztos alap, amire a családi életet lehet felépíteni.

Főleg a gyerekek igénylik a törődést, a figyelmet, és ha nem kapják meg, akkor saját ötleteket gyártanak, hogyan kapcsolódjanak rá szüleik frekvenciájára. Radikális megoldások születhetnek, melyek kiverik a biztosítékot nemcsak a család, de a társadalom esetében is. Minél idősebb a gyerek, annál inkább igyekszik megmutatni a világnak, ő ott van, igényei vannak és követeli, hogy figyeljenek rá! Minél kevésbé veszik komolyan kitöréseit, annál intenzívebben próbálja bizonyítani jelenlétét és akár erőszakkal is kiharcolja – megvalósíthatónak látszó – vágyai teljesülését. Az elfoglalt szülők gyakran akkor szembesülnek nevelési elveik kudarcával, amikor végérvényes, helyrehozhatatlan törés keletkezett a családtagok között.

A pszichológusok véleménye, hogy társadalmi helyzettől, státusztól függetlenül egy valami minden család esetében alapból adott. A szeretet. Ez olyan erő és kötelék, amivel hegyeket lehet megmozgatni. A szeretet tudja, mi az önzetlenség és egy gyermeknek mire van a leges legnagyobb szüksége. Isten ajándékaként, mint drága kincset kötelességünk őrizni és elhitetni vele, hogy érdemes a figyelemre. A meseország az, ahová közösen elmehetünk és figyelhetünk egymásra.

A meseolvasás segíthet közösen felépíteni egy világot, mely megszilárdítja a szülő-gyermek kapcsolatot. Az ovisok inkább a képeskönyveket bújják, számukra érdekesebbek a fotók, és kimondottan szeretik, ha az anyukájuk elmagyarázza, ki-kicsoda a színes képeken. Az apukák is kaphatnak szerepet a meséléseknél; rájuk vár a feladat ölbe venni kisgyermeküket. A mesékkel töltött esték feledhetetlenné teszik a gyermekkort és kapaszkodót nyújtanak, ha jönnek a nehézségek, érkezik a szörnyű valóság. Tény: a fantázia fejlesztése jót tesz minden korosztálynak, ezért nem érdemes elzárkózni a mesék világától.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mesékért rajongó gyerekek igénylik a királylányokról és hős királyfikról szóló történeteket felolvasását, vágynak egy olyan kalandozásra, ahol ők lehetnek a főszereplők, még ha csak képzeletben is. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a mesék képezik az alapot a képzelet szárnyalásához, melyre bőven lehet építeni. Nemcsak az iskolában tud előrelépni tanulmányaiban, de később, a nagybetűs életben is sokkal könnyebben boldogul az élet kihívásaival. A fantázia átsegít a nehézségeken és a mesékből átvett minták révén megerősödhet a karakter, stabilabbá válhat a jellem. Egy gyermek, akinek mesét olvasnak, sokkal érzékenyebb mások problémája iránt és tisztelettudóbb, mint kortársai, akiknek nem jutott osztályrészül közös program a szülőkkel.

Természetesen időt kell szánni a meseolvasásra, és a fáradt anya és apa nem mindig érez kedvet a több lapnyi történet elmondására. Érdekes azonban, hogy amint el kezdődik a mese, amint belefeledkezik a felolvasó és a hallgató a cselekménybe, a fáradtság eltűnik és jóleső lelki nyugalom költözik a lélekbe. Isten csodáinak egyik, hogy a gyermekkel töltött idő a legszebb élethelyzetek egyike, amit nem pótol sem pénz, sem a sikeres karrier. A közösen eltöltött percekre fog emlékezni a gyerek tíz, húsz, esetleg ötven év után, nosztalgiával gondolva a régvolt szép időkre, a szülői szeretetre. A körvonalak elmosódásával csupán a lényeg marad: a valódi érzelem, amit sok év távlatából is érez az, akinek rendszeresen mesét mondtak gyermekkorában. Akinek nem adatik meg a mesés gyermekkor, a tapasztalatok szerint, ő maga sem lesz képes saját családjában szokássá tenni az esti mesélést, ennek pedig beláthatatlanok a következményei.

Nincs szomorúbb egy szomorú gyermeknél: mai természetes fantázia nélküli, szürreális világunkban gyakran előfordul, hogy a fiatalok az utcán csellengve elégítik ki kíváncsiságukat, csillapítják szeretetéhségüket és kétségbeesve keresik azt a valamit, amit otthon nem kapnak meg. Ki hogy tudja megoldani lelki szükségleteinek biztosítását, változó, s látszik az eredménye nemcsak Magyarországon, de szerte a világon is. Pedig elég lenne esténként egy-egy mese, és a való világ, ami körbe vesz, sokkal szebb, kiegyensúlyozottabb lenne.