Időről időre hallani olyan feltételezésekről, melyek szerint hazánk és Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton kiszáradhat, ha nem gondoskodunk annak megfelelő óvintézkedéseiről. Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően nem csak új terek, új intézmények épületek a Balaton parti városokban, falvakban, de úgy néz ki, hogy fellendülőben van a térség turizmusa is. A kérdés csak az, hogy vajon van-e helye a feltételezésnek, miszerint a Balaton kiszáradhat. Cikkünkben ezt a témakört járjuk körbe, számos érdekességgel és a témához illő ismerettel.

Néhány számadat, amit eddig biztosan nem tudtál még a nagy tóról: felülete 594 négyzetkilométer, hosszúsága 79 kilométer, szélessége körülbelül 1,3 és 14 kilométer. Neve a szláv „blato szóból” eredeztethető, mely mocsarat, sarat, lápot jelent. Latin elnevezése, a „Lacus Pelso”, illetve a németek közkedvelt „Plattensee” szava a tó sekély mivoltára utal. És a tó valóban sekély. Aki nem tud úszni, az is bátran belemerészkedhet. Különösképpen a déli part kedvez a kisgyermekes családok részére, ahol a család legkisebb tagjai is önfeledt módon pancsolhatnak, játszhatnak kedvükre.

Egy földrajzi tájegység története után mindig érdemes kutatni, hiszen ennek ismeretében sok minden megtudható az adott területről. A tó medrének kialakulása körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt, a földtörténeti holocén korszakban kezdődött. Ennek megfelelően ez a tó még viszonylag fiatal természeti képződménynek számít. Mint a legtöbb tavak létrejöttében a Balaton kialakításában is nagy szerepet játszott a szélerózió, valamint a tektonikai mozgások.

Legutoljára 2003-ban mértek olyan alacsony vízállásokat, melyek komoly aggodalmakat keltettek már fel nem csak a szakemberekben, hanem a fürdőzőkben is. Különösképpen a tó déli partján, ahol egyébként is alacsonyabb a vízszint. Az, hogy a vízszint egyre csökken valójában egy természetes folyamat, melyet a vízügyi szakemberek „feltöltősnek” hívnak. A folyamat során a mederben egyre csökken a vízszint a hordalék, a meder fala, a talaj, a csapadék és a szél együttes munkájának köszönhetően. Ez ellen egyedül az ember képes valamit is tenni, viszont a vízfenntartás költséges, így nem csoda, ha sokszor politikai és társadalmi érdekek is meghúzódnak a probléma hátterében.

Hogy miért költséges a feltöltődés meggátolása? Elsősorban a tó hatalmas mérete miatt. Induljunk ki csak abból, hogy 1800 millió köbméter víz teljes kicserélődéséhez több mint két év szükséges. A vízcserélődést felhasználva igyekeznek a vízügyi szakemberek megteremteni annak egyensúlyát, hogy a Balaton szintje ha nem is állandó, de optimális legyen. Mi, magyarok szeretjük és kötődünk a Balatonhoz. Nem is csoda. Ha már tengerünk nincs, akkor legalább van egy ekkora tavunk, aminek a vízminősége „első osztályú”. A 1,95 méter magas és 2-12 méter széles hullámokról és a Balaton-felvidék csodálatos hegyvonulatairól nem is beszélve. A vitorlázók paradicsoma, a gyerekek kedvenc vakációhelye, a fiatalok „parti” szimbóluma. Ez a Balaton. Mi ezért szeretjük. Megóvjuk, vigyázunk annak értékeire.