Arnold Schwarzenegger neve világszerte ismert. Sikeres testépítő, filmsztár, üzletember és Kalifornia volt kormányzója – de kevesen tudják, hogy emellett a prémium szivarok egyik legismertebb rajongója is. A szivar számára nem csupán egy dohánytermék: életstílus, rituálé és politikai eszköz is volt egy időben. Cikkünkben bemutatjuk Arnold szivaros kalandjait, kedvenceit, történeteit és az ikonikus szivarsátrat, amely a politika színterét is átalakította.
Schwarzenegger szivar iránti vonzalma 1977-ben kezdődött, amikor először találkozott későbbi felesége, Maria Shriver családjával. Egy vacsora alkalmával Maria apja, Sargent Shriver kínálta meg egy szivarral. Bár akkor még nem értett hozzá, udvariasságból elfogadta – és ezzel megpecsételődött a sorsa. „Nem tudtam, hogyan kell szivart szívni” – idézte fel később Arnold – „de azt mondták, vacsora után mindenkinek kellene.” Az élmény olyan mély nyomot hagyott benne, hogy azóta is napi szinten szivarozik.
Schwarzenegger nem rejtette véka alá szenvedélyét, sőt, szinte védjegyévé vált a kamera előtti szivarozás. A „Ragadozó” (Predator) forgatásán például Carl Weathers színésztársát eleinte zavarta a szivarfüst – egészen addig, amíg ő is rá nem kapott. A filmek világában a szivar gyakran kiegészítő kellék, ám Arnie számára ez valódi élvezet volt. A „Menekülő ember”, az „Utolsó akcióhős” és még a „Batman és Robin” című filmekben is gyakran tűnt fel szivarral a kezében.
Nem véletlen, hogy Hollywoodban sokan csak „The Governator”-ként emlegették, a Terminátor karakteréből és kormányzói szerepéből összeolvasztott névvel – és ebben a karakterben a szivar ugyanúgy szerepet kapott, mint a napszemüveg vagy az ikonikus egysorosok.
Amikor Kalifornia kormányzójává választották, Arnold egy dohányzást tiltó törvénnyel találta szembe magát. A Capitolium épületében ugyanis tilos volt a dohányzás – de Schwarzenegger nem akarta feladni napi szivarját. Így jött létre a legendás szivarsátor: az épület közelében, törvényileg engedélyezett távolságon kívül felállított, nagy méretű sátor, ahol találkozókat, politikai egyeztetéseket és persze szivarozásokat tartott.
A sátor nemcsak menedék volt a dohányzási tilalom elől, hanem a politikai alkuk színtere is. Arnold így emlékezett vissza: „Lejöttek a törvényhozók, levették a zakójukat, a nyakkendőjüket, és együtt szivarozva beszélgettünk a törvényjavaslatokról. Itt kötöttem a legtöbb megállapodásomat.” A sátor mára raktárban pihen, de Arnold elárulta: egy jótékonysági árverésen szeretné eladni, hogy új életet kezdjen valaki más szivaros szentélyeként.
Arnold Schwarzenegger számára a szivarozás nem csupán egy dohányzási szokás, hanem szinte szakrális tevékenység. Meghatározott időpontokban, meghatározott helyeken élvezi – mindig nyugodt körülmények között, kellemes társaságban, elmélkedéssel vagy tévénézéssel egybekötve. Otthonában, a jacuzzival és kandallóval felszerelt teraszon alakította ki kedvenc dohányzóhelyét, ahol esténként gyakran elidőzik egy szivarral a kezében. „Nem mindig én döntöm el, mit szívok aznap este” – mesélte – „sokszor kapok ajándékba szivarokat, mert az emberek azt gondolják: ennek az embernek már mindene megvan, de talán egy jó szivar még jól jöhet.”
Ajándékba kapott szivarkülönlegességek, ritka darabok, egyedi hamutartók és öngyújtók is gyarapítják Schwarzenegger szivaros gyűjteményét. Ezek nemcsak eszközök, hanem emlékek és történetek hordozói is.
Arnold gyakran beszél arról, mely szivarokat részesíti előnyben. Kiemelkedő helyet foglal el a kubai Punch Punch, amelyet ideális méretűnek tart vacsora utáni vagy nappali szivarozásra. A Cohiba szivarokat különösen kedveli gazdag ízviláguk és prémium minőségük miatt. Emellett rendszeresen fogyaszt Davidoff, Romeo y Julieta, Montecristo és Hoyo de Monterrey márkákat is – főként vékonyabb, kisebb méretű változatokat.
A márkák közül több is kötődik a kubai hagyományokhoz – nem véletlen, hogy Schwarzenegger szenvedélye többször is áthágta a hivatalos szabályokat. Bár az Egyesült Államokban tilos volt a kubai szivarok forgalmazása, Arnold mindig megtalálta a módját, hogy hozzájusson ezekhez a ritka kincsekhez – például egy kubai nagykövet révén, aki időnként ellátogatott egy Los Angeles-i szivarboltba.
Arnold mindig is nyíltan vállalta szivarozását. Egyik ikonikus interjújában (a mémmé vált „stogie interview”-ban) például így fogalmazott: „Ahol csak akarom, ott szivarozom. Nem kell elbújnom valami rejtekhelyre, mint neked.” Ezzel nem csak humorosan odaszúrt az interjúztatónak, hanem egyúttal kiállt az önállóság és a szabadság mellett is – amit a
szivarozás, mint rituálé, számára mindig is képviselt.
A közterületi dohányzás szabályozásával kapcsolatban ugyanakkor megértő volt: elismerte, hogy senki sem akar mások füstjét belélegezni. Éppen ezért kormányzóként támogatta azokat a törvényeket, amelyek korlátozták a nyilvános dohányzást – ugyanakkor gondoskodott alternatív megoldásról is, például a híres szivarsátor formájában.
Arnold szivaros történetei nemcsak elegáns vacsorák és politikai tárgyalások köré épülnek, hanem jó adag humor is fűszerezi őket. Talán a legismertebb ilyen történet a „Twins” (Ikrek) című film forgatásához kötődik, ahol partnere Danny DeVito volt. Az egyik forgatási napon DeVito meginvitálta őt egy ebédre a lakókocsijába, sajttortával, eszpresszóval, majd – ahogy azt szokás – egy jó szivarral zárta az étkezést. Egy Montecristo No. 2-t kínált, amit Arnold nagy örömmel elfogadott. Csakhogy.. DeVito a tudta nélkül marihuánával töltötte meg a szivart.
A hatás nem is maradt el: Arnold teljesen kiesett a jelenetből, nem emlékezett a szövegére, és csak később jött rá a tréfára. „Danny azt mondta: ‘Jó szivar volt, ugye?’ Akkor jöttem rá, hogy megtréfált.” – mesélte nevetve. A sztori remek példája annak, milyen közvetlen és játékos a kapcsolata a szivarozással, és hogyan kapcsolódik össze ez a szenvedély a barátságokkal, közös élményekkel.
Kevesen tudják, de Arnold szivaros útja nemcsak Maria Shriver apjával, hanem annak családjával is szoros összefüggésben áll. Maria anyai ágon a Kennedy-család tagja – testvére Eunice Kennedy volt, aki John F. Kennedy elnök húga. JFK pedig köztudottan a szivarok nagy rajongója volt. Ironikus módon pont ő vezette be az embargót a kubai dohányárukra 1962-ben, miközben maga is rendszeresen szívott szivart – állítólag még az embargó kihirdetése előtt begyűjtött néhány száz doboz Candela típusú kubai szivart.
Ez a történelmi kapcsolat tehát két legendás figura között teremt egyfajta szimbolikus hidat: az egyikük az amerikai elnöki hivatalban, a másik Kalifornia kormányzói posztján – és mindkettőjük közös szenvedélye a prémium szivar.
Schwarzenegger sosem volt magányos szivarozó. Santa Monica-i éttermében, a Schatzi on Main-ben minden hónap első hétfőjén szivarklubot tartottak. Arnie, ha tehette, személyesen is részt vett az eseményeken, még akkor is, ha forgatott. „Általában haza tudok jönni hétvégére, és hétfőn maradok, mielőtt visszamegyek” – mondta. Az efféle alkalmak megerősítették a szivarozás közösségépítő erejét: barátok, üzletemberek, politikusok gyűltek össze egy közös dohányzás erejéig, ahol nemcsak a dohány füstje, de a történetek is gomolyogtak.
Kevés embernek sikerült olyan ikonikus szintre emelni a szivarozást, mint Arnold Schwarzeneggernek. Filmjeiben a szivar gyakran nemcsak kiegészítő, hanem karakterformáló elem is: a „Ragadozó”-ban már a főcím előtt rágyújt, a „Batman és Robin”-ban még Mr. Freeze is jegesre dizájnolt szivarokat szív, míg a „Menekülő ember” és „Az utolsó akcióhős” filmekben is gyakran látjuk szivarozni. Ezek a jelenetek hozzájárultak ahhoz, hogy a szivar nem csupán eleganciát vagy gazdagságot, hanem erőt, magabiztosságot és karizmát is sugalljon.
A valóságban Schwarzenegger szivarjai ugyanezt a célt szolgálták: pozíciót, tekintélyt és önazonosságot fejeztek ki. Egy interjúban így fogalmazott: „Én vagyok a főnök. Ahol csak akarom, ott szivarozom.” E kijelentés mögött azonban nem arrogancia, hanem egy mély meggyőződés húzódik: a szivarozás nem csak szokás, hanem önkifejezés.
Noha Schwarzenegger mindig is nyíltan vállalta szivarozását, kormányzóként támogatta a nyilvános dohányzás korlátozását. Saját bevallása szerint teljesen megérti azokat, akiket zavar a füst – ezért is tartotta fontosnak, hogy külön helyet biztosítson a szivarozásnak, mint például a Capitolium híres szivarsátra.
Az abszurditás ellen is felszólalt: „Egy repülőn ültem, az egyik oldalon ‘dohányzó’, a másikon, alig két méterre, ‘nem dohányzó’ tábla volt. Ez butaság.” Ehelyett olyan megoldásokat támogatott, amelyek figyelembe veszik mindkét oldalt – a dohányzók igényeit és a nem dohányzók jogait is.
Arnold Schwarzenegger szivarozási szenvedélye nem csupán személyes élvezeti forrás, hanem közösségi és kulturális hatással is bír. A filmvásznon keresztül milliókhoz juttatta el a szivarozás esztétikáját, kifinomultságát, sőt: a szabadság érzetét is. Barátainak, családtagjainak – még veje, Chris Pratt is tőle tanult szivarozni – továbbadta ezt a szenvedélyt. És miközben a világ változik, a szivar továbbra is megmaradt számára a nap lezárásának, a gondolatok elmélyítésének, vagy éppen egy jó beszélgetés kísérőjének.
Az olyan márkák, mint a Cohiba, Punch, Montecristo vagy Romeo y Julieta, nem csupán dohánytermékek – hanem egy életstílus szimbólumai, amelyet Arnold Schwarzenegger életútja tett legendássá.
Arnold Schwarzenegger nemcsak filmjeivel, politikai pályafutásával és testépítő eredményeivel írta be magát a történelembe, hanem szivaros szenvedélyével is. A kezdeti véletlen élménytől a Capitolium szivarsátráig, a hollywoodi jelenetektől a baráti tréfákig, a szivar mindig is végigkísérte és formálta karakterét. Schwarzenegger szivarozása nem pusztán dohányzás – egy stílus, egy életfilozófia, és egy történet, amely örökre összefonódott az ő nevével.