Ez a sokoldalúan használható, kétnyári gyökérzöldség minden hazai kiskertben megtalálható, de cserépben nevelve zöld dísze a konyháknak egész évben, az erkélyeknek pedig tavasztól őszig. Melegebb égtájról származik, de tűri a hideget és az árnyékot is. Gyökerét, zöldjét naponta használjuk zöldségként, zöldfűszereként, házi gyógyszerként.
A Földközi-tenger környékén őshonos petrezselymet (Petroselinum crispum) a görögök nagy becsben tartották gyógyítóerejéért, ezenkívül a sírokat díszítették vele, Homérosz pedig megemlíti, hogy a harcosok petrezselyemmel etették a lovaikat. Az a hiedelem fűződött hozzá, hogy új élet alkotására képes erővel rendelkezik. Először a rómaiak fogyasztották. A Római Birodalomból elterjedve meghonosodott az Alpokon túli területeken is. A XV. századtól kezdve már egész Európában használták a konyhákban és mint gyógynövényt, szárát, gyökerét pedig szerelmi bájitalokba, kenőcsökbe keverték.
Megkülönböztetjük a gyökerükért, illetve a levelükért termesztett fajokat. Az előbbieket kora tavasszal vetjük mély művelésű, az előző évben trágyázott, nedves talajba, 1-2 cm mélyre, 30 cm-es sortávolságra. A magvak 3 évig őrzik meg csírázó képességüket, de mivel nehezen csíráznak, előzőleg érdemes beáztatni őket. Amikor 4-5 hét múlva kikelnek, 10-12 cm-re egyeljük – a kihúzott zöldet már ekkor használhatjuk -, majd az erőteljes növényekről folyamatosan szedhetjük. A leveléért termesztett petrezselyem gyökérrészét nem használjuk fel, ezért itt sűrűbb tőtávolságot tarthatunk. Október elején próbálkozhatunk őszi vetésével 2-3 cm mélységben, de ilyenkor számítsunk arra, hogy a hó nélküli, kemény tél károsíthatja!
A petrezselyem önmagát nem tűri, ezért 6-7 évig ne vessük ugyanarra a helyre! Előveteménynek jók a káposztafélék, a kobakosok, a paradicsom, másodvetésben pedig spenót vagy hónapos retek után tehetjük. Szomszédságában nem szereti a fejes salátát és a fehér ürmöt. Jó szomszédai a paradicsom, a hagyma, a szamóca, és köztesként mákot is szoktak vetni kora tavasszal.
Leveleinek főzete a bőr, valamint a haj, a fejbőr és a szem ápolására szolgál. Levelének, szárának és gyökerének hatóanyagai bőrfiatalító, vesetisztító, vizelethajtó és étvágygerjesztő hatásúak, enyhítik az allergiás panaszokat, segítik az emésztést, csillapítják a reumatikus fájdalmakat, s a levelekből készített borogatás jótékonyan hat a ficamokra, a vágott sebekre. Szülés utáni fogyasztása elősegíti a méh regenerálódását, várandós anyák azonban kerüljék levelének, magjának gyógyászati alkalmazását, mert vetélést okozhat!
Gyökere és levele egyaránt gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és illóolajban. Mivel C-vitamin-tartalma magas, a téli időszakban hajtatott petrezselyemlevelet érdemes naponta fogyasztani nyersen, vajas kenyérre szórva, salátákban, illetve főtt ételekhez adva ízesítőként vagy díszítésül. Gyökerét elsősorban levesekbe főzzük, de önálló köretnek is alkalmas, nyersen pedig vegyes salátákba keverhetjük.