A szerzett szív- és érbetegségek jelentős hányadát megelőzhetjük, ha az ismert rizikófaktorokat a minimális szintre csökkentjük. Szervezetünk első figyelmeztető jelzése az ok nélküli fáradtság, az általános gyengeség, a terhelhetőség csökkenése.

A szív ritmusosan ismétlődő összehúzódása a fogantatástól számított negyedik héttől a halálig tartja fenn a vérkeringést. A szervezetet behálózó erek révén ez biztosítja a sejtek oxigénnel, tápanyaggal való ellátását, a szén-dioxid, valamint a bomlástermékek elszállítását. A mellkasi fájdalom, a légszomj és a szabálytalan szívverés arra figyelmeztet, hogy az erekben és a szívben kóros elváltozások keletkeztek.

Testünk fáradhatatlan motorja

A szív az érrendszer átalakult érszakasza, a keringési rendszer kb. 300 g-os, kúp formájú, izmos falú, üreges központi szerve. Ha Cupido nyila átszúrná, biztosan belehalnánk. Mérete megegyezik saját zárt öklünkével, bár kissé befolyásolja az életkor, a nem, az alkat és az igénybevétel. Egyharmada a test középvonalától jobbra található, kétharmada pedig balra, a két tüdőfél között.

Kisvérkör

Része a jobb szívfél, a jobb pitvar és a jobb kamra, valamint a tüdőverőér. A jobb pitvarba torkollik a test két legnagyobb vénája, melyek a test egészéből összegyűjtött vért juttatják a szívbe, és a szív saját vére is ide kerül, majd a tüdőbe, ahol megtörténik a légcsere.

Nagyvérkör

A tüdőből érkező vért a bal pitvarban fogadja, ahonnan az a bal kamrába, onnan pedig a főverőérbe (az aortába) kerül. A verőérhálózaton és a hajszálereken át ellátja a teljes testet.

Billentyűk

A keringés egyirányúságát biztosítják. A vér visszaáramlását a bal pitvar és a bal kamra között a kéthegyű, a jobb pitvar és a jobb kamra között a háromhegyű billentyűk akadályozzák meg. A jobb kamrából a tüdőverőérbe, illetve a bal kamrából az aortába kilökött vér visszaáramlását félhold alakú vitorlákból álló billentyűrendszer gátolja meg.

Az orvos a kamrák összehúzódásakor és a billentyűk záródásakor keletkező hangot hallgatja meg sztetoszkóppal. Ez diagnosztikus jelentőségű, mivel a szívizom meggyengülése, valamelyik billentyű szűkülete vagy elégtelen záródása kórosan módosítja az egy szívciklus (egy összehúzódás és elernyedés) alatt keletkező két hangot. A „tik” a pitvar-kamrai billentyűk, a „tak” a vitorlákból álló billentyűk záródásának a hangja.

Szinuszcsomó

A szív saját ingerületkeltője, a jobb pitvar falában elhelyezkedő sejtcsoport, amely biztosítja a ritmusos, ismétlődő összehúzódásokat. Az ingerületet vezető kötegek továbbítják a pitvar-kamrai határokhoz, majd a jobb és bal kamrák izomzatába. A szívösszehúzódás sebességét befolyásolja az autonóm idegrendszer, amely az agytörzsben és a nyúltagyban lévő szívszabályozó központból módosító üzenetet visz. Paraszimpatikus része csökkenti, szimpatikus része növeli a szívfrekvenciát. Hat rá a meleg, a fény, az érzelem, a veszély stb. A láz minden egytized °C-os emelkedése 3-5 ütéssel növeli a percenkénti szívverések számát.

A szimpatikus idegrendszer hatására érezzük, hogy szívünk a torkunkban dobog, kiugrik a helyéről, ilyenkor a szív gyorsabban és erőteljesebben ver. A kémiai anyagok közül a nátrium- és káliumionok normalizálják a szív ritmusát. A hormonok közül a mellékvesék által termelt noradrenalin fokozza a szívizom és a vérerek összehúzódását, az adrenalin serkenti a szőlőcukor felvételét és a szívműködést. A túl sok pajzsmirigyhormon gyorsítja, a kevés lassítja a szívműködést.

Szívkoszorú-verőerek

A szívet tápláló erek közvetlenül az aortabillentyű felett, az aortából erednek. A szív az üregeiben áthaladó vért nem tudja felhasználni, bár 5 százalékát mindig megtartja, de izommunkájához a koronária erek vérellátását veszi igénybe. A két szívkoszorú-verőér (arteria coronaria) szívószál vastagságú, majd egyre vékonyabb ágakkal öleli körül a szívet. A bal oldali két ágra oszlik, és ellátja a bal szívfelet, valamint a sövény (a pitvarok és kamrák közötti határ) elülső kétharmadát, a jobb oldali a jobb szívfelet, valamint a sövény hátsó harmadát. A legerőteljesebb izommunkát a bal kamra végzi, mivel a teljes testet kell ellátnia oxigéndús vérrel.

A rugalmas falú aorta és minden rugalmas artéria segíti a szív munkáját a vér előrehajtásában. A beszűkült, megkeményedett erek nagyobb terhet rónak a szívizomra, emiatt a bal kamrában megnövekszik a nyomás. Zsírszerű lerakódás kialakulhat a két nagy koronária artériában és a vékonyabb ágakban is. Beszűkíti átmérőjüket, berepedeznek, a véráramba kerülnek, és a keletkező vérrögök a szívizom elégtelen vérellátásához, szívizom-károsodáshoz, anginás panaszokhoz és szívinfarktushoz vezethetnek.

Reumás szívbetegségek

Legfőbb kiváltója a magas lázat és tüszős mandulagyulladást okozó Streptococcus haemolyticus baktérium, amely az ízületek mellett megbetegítheti a szívbillentyűket, a szívizmot és a szívburkot is. Maradandó károsodást, vagyis szívbillentyű-zsugorodást, záródási tökéletlenséget hozhat létre. Az antibiotikumok célirányos és azonnali alkalmazásának köszönhetően egyre ritkábban fordul elő.

Bármelyik billentyű elégtelen működése nagy terhet ró a szívre. A kamrák és a pitvarok kitágulhatnak, faluk megvastagodik, csökken a beteg terhelhetősége, fáradékonyság és nehéz légzés jelentkezik. A kóros véráramlás miatt baktériumok és gombák telepedhetnek meg a billentyűkön, és azok gyulladttá válnak, átlyukadhatnak, leszakadhatnak a helyükről, szívbelhártya-gyulladást okozhatnak. A kitenyésztett kórokozó ellen ható gyógyszeres kúra gyógyulást eredményezhet, de ha nem, műbillentyű beültetése szükséges.

Szívritmuszavarok

Bal oldalunkon fekve érezhetjük szívdobogásunkat, ami pihenés közben mindig lelassul. Az ingerképzés vagy az ingervezetés zavara ritmuszavarokat okoz. A szívritmus percenként 60-100. Ritmuszavar, ha ennél gyorsabb (tachikardia) vagy lassúbb (bradikardia), de az is, ha nem a szokásos úton keletkeznek összehúzódások, illetve szabálytalanok, mint pitvar­ vagy kamraremegésben.

Aritmiát válthat ki a nagymértékű alkoholfogyasztás, a dohányzás, a stressz, a fizikai túlterhelés, az elégtelenül működő pajzsmirigy, a tüdőbetegség és a magas vérnyomás kezelésére alkalmazott gyógyszerek némelyike, de leggyakoribb oka a szívkoszorúér betegsége, a szívbillentyűk működési zavara vagy a szívelégtelenség. A ritmuszavar kimutatható EKG-val és Holter monitorral, amit a napi tevékenységeit végző beteg 24 órán át visel. A legsúlyosabb aritmiákat a szívbe vezetett katéterrel vizsgálják.

A ritmuszavarok kellemetlen közérzettel – szédüléssel, fáradtsággal, látászavarokkal, émelygéssel, hányingerrel – járnak, egyes típusai ájulást, esetleg halált okozhatnak. Gyógyszeres kezelést alkalmaznak, a szívritmust elektromos sokkal (defibrillációval) próbálják visszaállítani, vagy a mellkas bőre alá a normális ingerképzést utánzó pacemakert ültetnek.

EKG kisokos: Elektrokardiográffal mérik a szívizom működése által termelt elektromosságot, amely a bőrről elektródokkal elvezethető és regisztrálható. Az elektrokardiogram (EKG) kimutatja a szívverések sorrendjét, időtartamát, erősségét, az elektromos összehúzódás kezdetét, a kamrai összehúzódást, az elektromosan vezető szövetek állapotát, a következő szívverésre való felkészülést. A hullámok alakja, sűrűsége diagnosztikus jelentőségű. A fizikai terhelés (kerékpár, futópad) mellett mért terheléses EKG a szívizom terhelhetőségét, a koronáriaerek állapotát jelzi, vagyis azt, hogy mennyivel képesek növelni a pulzustérfogatot. Az egészséges szív legfeljebb két és félszeresével képes növelni, és ez egyúttal a jó izomzatú szív jele.

Szívelégtelenség

Jellemzője, hegy a szívből egy perc alatt kipumpált vér mennyisége nem elegendő a test oxigén- és tápanyagellátásához. Leggyakoribb oka a koszorúerek betegsége, a szívizomgyulladás, a cukorbetegség, a túlműködő pajzsmirigy, a szívbillentyűk betegségei, a magas vérnyomás, az elhízás és az aritmiák. Mindezek következtében csökken a szív összehúzódásának erőssége és a vér aortába pumpálásának lehetősége. A szervezet kezdetben kompenzáló mechanizmusai útján védekezik: adrenalinnal, noradrenalinnal fokozza és erősíti a szívösszehúzódásokat; a vesék visszatartják a sót és a vizet, ami növeli a keringő vér mennyiségét, és erőteljesebb összehúzódásokat vált ki. A szívelégtelenség súlyosbodásakor felgyülemlik a folyadék: álló helyzetben a lábszáron és a lábfejen, fekvő helyzetben a hátban és a hasban. Napi 1 kg-os súlygyarapodás alakul ki a só- és vízvisszatartás miatt, ami rossz jel. A szív jobb felének betegsége a láb, a lábfej, a boka, a máj és a has ödémáját, bal felének elégtelensége a tüdő nehézlégzéssel járó ödémáját váltja ki.

A szívelégtelenséget kompenzálhatja a szívizom megvastagodása, ami erősebb összehúzódást vált ki, de végül ez is elégtelenné válik. A szívelégtelenséget gyenge és szapora pulzus, csökkent vérnyomás, kóros szívhangok, megnagyobbodott szív és máj, duzzadt nyaki vénák, ödémák, gyors súlynövekedés kíséri. Gyógyítják a kiváltó betegségeket, életmódváltást javasolnak, és a szív munkáját gyógyszerekkel, köztük káliummegtartó vizelethajtókkal és vérrögképződés-gátlókkal segítik. Ezek mellett is fontos a szívelégtelenséget súlyosbító tényezők elkerülése: a dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása, a só kerülése, a túlsúly csökkentése. A szívelégtelenségben szenvedőkre rossz hatással van a túl magas vagy a túl alacsony hőmérséklet.

Pulzusszámlálás: Diagnosztikus jelentőségű. Legkönnyebben a csuklón, a homlok és a halánték határán vagy a nyaki verőéren tapintható ki. A normális pulzusszám percenként 70-80, és a pulzushullámok közel azonos időközönként követik egymást. A nyugalmi helyzetben ettől eltérő pulzusszám szabálytalan szívműködésre (aritmiára) utal. A gyors vagy a lassú, a kemény és erőteljes vagy a puha és elnyomható pulzus szintén kórjelző.

Szívinfarktus

A koronáriaerek elzáródása miatt hirtelen csökken vagy megszűnik a szív valamely területének vérellátása, ahol pár perc elteltével elhal a szívizom. Ha a szívszövetnek több mint a fele károsodik, szívelégtelenség vagy azonnali halál következik be. A szív kisebb mértékű károsodás esetén sem képes kielégítően ellátni pumpafunkcióját. A koszorúér elzáródásának leggyakoribb oka a sérült, beszűkült, felrakódásokat tartalmazó erekben keletkező vérrög. Három betegből kettőnél már az infarktust megelőző napokban mellkasi fájdalom (angina), nehézlégzés vagy túlzott fáradékonyság, esetleg a hátba, az állkapocsba, a fogsorba, a bal karba sugárzó fájdalom jelzi a közelgő bajt.

Az infarktus alatt a beteg nyugtalan, verejtékezik, szorong, és halálfélelme van. Az ajkak, kezek, lábak elkékülnek, az idősebbek zavarttá válnak. Öt betegből egynél az infarktus tünetmentesen történik meg; csak a későbbiekben tűnik fel a csökkent terhelhetőség. A halálesetek fele a tüneteket követő 3-4 órán belül következik be. A gyors orvosi segítség, a kórházi kezelések és az, ha sikerül kezelni, megszüntetni á kiváltó okot, az infarktust túlélőknél felgyógyuláshoz vezet. Sajnos 20-60 százalékuknál fennáll az újabb vérrög kialakulásának veszélye.

Júliusban és augusztusban történik a legkevesebb, december és március között pedig a legtöbb halálos kimenetelű infarktus. A dolgozni járóknál a hétfői hajnal és reggel a legkritikusabb időszak. Az infarktuson már átesett és felgyógyult betegek közül az egyedül élőknél kétszer gyakoribb egy újabb infarktus, mint a családban élőknél. Férfiaknál a 35. életévtől, nőknél a változókor után gyakoribb.

Az anginás fájdalmak terhelésre jelennek meg, s ezt ki kell vizsgáltatni, hogy megelőzhető legyen az infarktus. Mivel a koszorúér-szűkület néha fájdalom nélkül is fennállhat, rendszeresen ellenőriztetni kell a kialakulásában részt vevő rizikófaktorokat – a vérnyomást, a vérzsírszinteket, a testsúlyt, a vércukorszintet – is. A koszorúereket gyógyszeresen, tágítással és bypassműtéttel kezelik, de ilyenkor a beteg már eléggé elesett állapotban van.

A szívbetegségek megelőzése

Minden olyan hatás, ami nem ront az erek állapotán, sőt megőrzi rugalmasságukat, az érfalak épségét és egyben a megelőzést szolgálja:

• Fontos a dohányzás teljes mellőzése, mert méregként hat a szinuszcsomó ingerületkeltésére, károsítja az erek belső felületét, oxigénhiányt vált ki a szövetekben, és gátolja az erek rugalmasságát. Elősegíti a szabad gyökök keletkezését és a rossz (LDL) koleszterin oxidációját, gátolja a jó (HOL) kolesz­terin képződését.
• Az alkoholfogyasztást napi egy pohár vörösborra kell korlátozni. A lerészegedést okozó alkoholmennyiség a szinuszcsomó azonnali teljes gátlását okozhatja, ami hirtelen szívhalált vált ki.
• Az ajánlott testsúlyt meg kell őrizni fizikai aktivitással, ésszerű táplálkozással, a koleszterinszintet, a vérnyomást és a vércukorszintet normál határokon kell tartani diétával és gyógyszerekkel. A fizikai aktivitás erősíti az ereket, a szívizmot, az oxigénellátottságot, csökkenti a vércukorszintjét és a magas vérnyomást, emeli a jó koleszterinszintjét, és csökkenti a trigliceridszintet. A táplálkozásból el kell hagyni a telített zsírsavakat tartalmazó húsokat, és ajánlott sokkal több omega-3 zsírsavat tartalmazó halfélét fogyasztani, bőséges zöldség- és gyümölcskínálat mellett. A vegetáriánusok között ritka a szív- és érbetegségben szenvedő.
• A stressz, a lelki bánat, az örökös lehangoltság szintén érkárosító tényező. Ezek kezelése, kivédése egyénenként változó, de a fizikai aktivitás mindenkinél hatásos.